Eddigi legtömörebb, legköherensebb és talán a legzïp-esebb lemezével jelentkezett a 2015-ben alakult, és abban az évben a Kikeltetőben is feltűnő zïp zenekar. A featektől és a zenekartól megszokott instrumentális intermezzóktól mentes lemezen törekedtek arra, hogy mondanivalójukat a lehető legkevesebb szólammal, a lehető leghatározottabban szólaltassa meg. A Dunakarnyarban egy erdőszéli házban rögzített lemez így gyakorlatilag egy zenekari névjegykártya; az eddigi évek gondolatainak és zenei munkájának 11 éve rotyogó consommé-je lett. Interjú és premier!

KERET: Idén vagytok 11 évesek, az alapításotok évében a Kikeltetőben is szerepeltetek. 11 év közös zenélés után hogyan néz ki nálatok a dalszerzés? Változtak a szerepek a zenekaron belül, vagy megmaradtak a bevált rutinok?

Ariel: 2018 óta beállt a rendszer, hogy az albumokat különböző várostól, emberektől távol eső hétvégi házakban rögzítjük, általában januárban. Van egy saját kis stúdióra elegendő mikrofonkészletünk, meg minden, ami egy ilyen művelethez kell. Az változó, hogy melyik szám készül a helyszínen nulláról, és melyik az, amit már Pestről bemelegítve hozunk magunkkal. Emiatt gyakran előfordul, hogy fél óránként változik, hogy ki ül a stúdióban a volánnál, de ezt az évek alatt egész jól megtanultuk kezelni. Mindenki elég maximalista, nem emlékszem, hogy előfordult volna, hogy olyan zenét adtunk ki, amivel kapcsolatban ne lett volna egyetértés.

Berci: Én 2020 nyarán csatlakoztam, és az Oda az első lemez, aminek részt vettem az írásában és a felvételében. Ahogy Ariel is mondta, arra az alkotófolyamatra az volt jellemző, ami azóta is igaz ránk, hogy vannak számok, amiket egy-egy ember hoz szinte teljesen megírva, és vannak, amiket helyben találunk ki. Az utóbbi esetet két kategóriára bontanám: az első az, amikor megvan, hogy milyen hangulatot keresünk, és írunk egy loopot, amit aztán variálunk, hogy legyen szerkezete a számnak; a második pedig az, amikor jamelünk, felvesszük, és kiválasztjuk azokat a részeket, amiket érdemesnek tartunk arra, hogy egy új szám alapjait képezzék.

Dávid: Én 2018-ban csatlakoztam, azóta igazából viszonylag állandó szisztéma szerint alkotunk.

Mi inspirált titeket az új lemez elkészítésekor?

Dávid: Számomra egy nagyon hosszú writer’s block után gyakorlatilag mintha kicseréltek volna, úgy kezdtem szövegeket írni tavaly ősszel. Egészen kész szövegekkel, dalszerkezetekkel, elképzeléssel érkeztem. Nagyon az oldschool inspirálta a flowt és a szövegvilágot, még ha vannak újhullámos tempójú számok is a lemezen. Ezen felül sokat segített, hogy otthagytam a toxikus budapesti munkahelyemet, ami elképesztően sok energiámat elszívta és egyre kevesebbet adott vissza.

Ariel: Zeneileg elindultunk egy határozottabb minimalizmus felé. Valamilyen értelemben az ‘Oda’ lemezünk ellentétét próbáltuk megírni a saját világunkon belül. Kell egy zenei érettség ahhoz, hogy az ember felismerje, hogy amit csinál, az nem azért jó, mert kell a zenébe, hanem mert élvezi az alkotási folyamatot; nem biztos, hogy a hallgatóságnak is fog annyit adni, mint ott a stúdióban. Azt érzem hogy ez a képesség már megvan a bandában.

Az előző lemezeteken több közreműködő is feltűnt, a most megjelent anyag pedig featektől mentes. Ez tudatosan alakult így?

Dávid: Ez abszolút tudatos volt. Szerettünk volna egy mindig mindenhol eljátszható lemezt összerakni. Szerencsére volt bennünk kraft zeneileg és szövegileg is egy nagyobb anyaghoz.

A Chevy Chase klipjében belvárosi, nyolcadik kerületi helyszíneken szerepeltek, a Seregélyek viszont a Dunakanyarban játszódik. Melyik környezet jellemzi jobban a zenekart, és miért?

Dávid: Ez is abszolút tudatos. Kiválasztottuk a legdzsuvább és a leglíraibb trekket a lemezről. Mindkettő mi vagyunk teljes mértékben, bár ezen a lemezen inkább a kosz a győztes.

Hazetomika név szerint említésre kerül az egyik dalban, aki a rapzene skálájának egészen másik oldalán áll, mint ti. Mit gondoltok a mostani újhullámos rapzenéről?

Ariel: Más meccset játszunk, de mind a kettőt jó nézni.

Miki: Elsősorban a lazaság intenzitásának pontos érzékeltetésére említettem Hazetomika nevét, de persze a következő sor is egy rövid átigazolás az újhullámos hip-hop szövegvilágába. Kicsivel később Lovasi András neve is elhangzik, tulajdonképpen itt a mozgásterünk és inspirációink két határértékét próbáltam megadni, némi túlzással persze.

„Röviden, shoutout az újhullámos hip-hopnak, meg minden, de tény, hogy némiképp más irányba rollolunk.”

Mit érdemes tudni az Akváriumos lemezbemutatóról?

Dávid: Az egész lemezt eljátsszuk teljes egészében, lesznek extra spec meghívott vendégek. Zéró sallang, ahogy Charlie mondta, csak a zene van.

• A zïp.zip albumot november 7-én mutatja be a zenekar az Akvárium Klubban, jegyek ITT!