Azzal valószínűleg senkinek nem mondok újat, hogy az utóbbi néhány évben hazánkban is felemelkedett egy house/techno kultúra, amely kilépett a fesztiválok és a mainstream bulihelyszínek keretei közül. Bár blogunk eddig nem fókuszált rá kifejezetten erre a területre, rengeteg minden történt és történik az említett műfaj háza táján. Ez a cikk legyen hát egy gyorstalpaló azoknak, akik kacsintgattak már a magyar house-, techno-szcéna felé, sőt talán eddig kimondatlan kértéseket is őrizgetnek azokkal kapcsolatban, azonban eddig még ismeretlen terület maradt számukra.

Természetesen a magyar elektronikus zenei színtéren is közrejátszanak olyan tényezők, melyek könnyebbé teszik a dj-k zenei karrierjét. Leginkább az internet van nagy segítségükre, ugyanis az látja el őket zenei táplálékkal. Youtube-ról, Soundcloud-ról pár másodperc alatt le lehet tölteni a számokat, amelyek napi szinten jelennek meg. Ez óriási reklám a feltörekvő producereknek, sőt egyfajta cserekereskedelmet is generál a zenei piacon.

A fiatal, még ismeretlen producer ír egy 4-5 perces house számot, amelyet kitesz valamilyen zenemegosztó felületre, ahol a dj-k megtalálják azt – a „trekkek” keresése alapvetően hozzátartozik a mixek összeállításához – majd amikor a mix részeként lejátsszák ezt a számot egy buliban, az emberek nagy része vagy „leshazamozza”, vagy megkérdezi az adott dj-t, vagy megvárja, amíg az kiteszi a mixét mondjuk a Soundcloudra.

Így a dj, aki játssza a producer számát, mindig ki tudja tölteni a mixeit friss zenével, a producer pedig a dj-k mixei által ingyen reklámozza magát bulikban, ezzel elérve azt, hogy a közönség másnap nagy valószínűséggel rá fog majd keresni.

A klubkultúrának és a dj-k megjelenésének köszönhetően az ilyen bulik sokkal jobban tudnak az idővel gazdálkodni. Nincs átállás, nem kell hangolni, nem kell a számok közötti szüneteket kínos szövegekkel kitölteni (laptop, pendrive ki és be). Nem is beszélve az épp reneszánszát élő hanglemezekről való dj-zést, vagy a live-set-eket, amikor az ember helyben, kütyükkel rakja össze magát a mixet.

Felmerülhet továbbá a kérdés, hogy mégis miben különbözik, miért jobb akár a „klubozás” a hagyományos értelemben vett élőzenei koncerteknél?

Ami nekem a legszembetűnőbb volt a budapesti klubkultúrával és a klubozással kapcsolatban az az, hogy sokkal kötetlenebb, mint egy élőzenei koncert.

Nem az van, hogy elmész megnézni a kedvenc előadódat és megvárod amíg az előzenekar lejátssza a repertoárját, majd a fő fellépő egy bő másfél órás koncertje után tovább is mész, miután dumáltál valakivel 10 percet a ruhatárnál sorbanállás közben. Egy house vagy techno buliban nem valószínű, hogy lemaradnál a kedvenc számodról, mert összességében nem azért jöttél, nem függsz annyira az előadótól.

Inkább a kapcsolatépítés, az ismerkedés, a hangulat azok a fontos tényezői ennek a világnak, amik miatt az emberek látogatják ezen eseményeket. És ha nem is a verbális kommunikáció szintjén, akkor a nonverbális kommunikációjén, hiszen ezeknek a buliknak a központi eleme a tánc.

Gondolom ismerős az, amikor ott vagy egy koncerten és elkezdenél táncolni, de valamiért kínosnak érzed, vagy nem odaillőnek. Ezeken a bulikon nincs ez, ugyanis a tánc az, ami az emelkedett hangulatát adja és úgymond már evidens részét képezi minden ilyen eseménynek.

A LavaLava és az NVC csapata, majd a Technokunst voltak talán az elsők itthon, akik több mint 10 éve elkezdték hozni azokat a külföldi előadókat Magyarországra, akik az új generációs house és techno zenét képviselték, illetve ők kezdtek el nagyobb hangsúlyt fektetni a nyugati klub- és techno-kultúrára itthoni körökben. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és a technikai innovációknak köszönhetően egy idő után azt tapasztalhattuk, hogy Facebookon egyre több és több house és techno esemény jelenik meg, egyúttal a pesti klubélet és elektronikus zenei kultúra egyre trendibbé, népszerűbbé kezdett válni. Az érdeklődés eseményről eseményre egyre nagyobb lett, rengeteg külföldi előadó jött Budapestre – már nem csak fesztiválok keretein belül – illetve megjelentek különböző szervezőcsapatok, akik más-más irányait képviselik a pesti elektronikus zenei szcénának.

Budapesten, Berlinhez hasonlítva nem is a kluboknak van kultúrája, mivel nincsenek fix klubok, ahol mindig ugyanaz az esemény történne, hanem a bulisorozatok, szerevezőcsapatok vándorolnak a helyek között, sokszínű atmoszférákat adva ezzel a helyszíneknek.

Ezért lehet azt mondani, hogy a fent említett eseménysorozatok sem mind ugyanolyanok. Alapjáratban minden csapatnak vannak rezidens dj-i, akik előszeretettel játszanak a csapatuk bulijaiban, de itt is vannak átfedések, amikor egy másik crew meghívja őket a saját bulijába egy-egy este erejéig. Ezenfelül törekszik minden csapat arra is, hogy a hazai dj-k mellet külföldi előadók is megjelenhessenek. Természetesen a különböző bulik közönségei is befolyásolják, formálják a house/techno bulik atmoszféráját és arculatát. Van aki a hagyományos, berlini, industrial techno-t képviseli, vannak akik a házibulik hangulatának megteremtésére törekszenek. Csak pár olyan csapat, akiknek érdemes elmenni az eseményeire: mhmm, CRIME, Distriqt, Pursuit of Acid, Disko Orienté.

A klubokban tartott programok összetettsége miatt jelentek meg azok a „csináld-magad” gerilla bulik, melyeknek a lokációja, exkluzív egyszerisége, vagy éppen kétséges legalitása adja a hungaro techno-house trend sajátos báját.

Nyilván ezek az események főleg a nyári időszakra jellemzőek. Ebben volt élenjáró a CityMatiné, vagy a Cinemabizarre, akik már 2012-ban új szintre emelték a magyar open-air kultúrát, a napközbeni buli és a formabontó helyszínek kategóriájával. Tavaly nyáron minden második hétre jutott ilyen, és valljuk be, olyankor kellemesebb is a szabadég alatt kellemesen lépegetni, mint a Lärm-Fogas-Instant teraszán tömörülni egy szál cigiért. A legjelentősebb ilyen megmozdulásokat a SANTSAT csapata szervezte, akik pl. a zugligeti Tündér-szikla tövében hívtak életre egy nagyon kellemes erdei rave-et. Emellett volt buli a Kiscelli Múzeum udvarától kezdve, a mátyásföldi lőtérén át a tárnoki kőfejtőig. Persze ezen happeningek megszervezése sokkal inkább energia- és időigényes. A szervezőknek kell biztosítani a technikát, gyakran engedélyt kell kérni a helyszínhez, de ami talán a legfontosabb, hogy ezek az események nem kereskedelmi alapon működnek, szemben egy klubbal, magyarul saját költségből, spontán módon valósulnak meg.

Emellett például a 444.hu már 2013 óta jelentkezik heti rendszerességgel hangover elnevezésű (cikk-)sorozatával, melyben egyre több hazai zenész, dj, producer zenei válogatása, mixe jelenik meg a másnaposság produktív aláfestéseként. És ha ez se lenne elég, a hazai house már a legkisebbeknek is szól, ugyanis 2017 decembere óta létezik a PomPom Party – Family Rave, amelynek filozófiája a családi bulizás gyerekekkel.

Nagyjából így néz ki most a pesti house/techno élet, mely napról napra frissül új előadókkal, új egyszerhasználatos helyszínekkel, rengeteg ötlettel és lelkes csapattal. Szóval, ha nem is a zenei élmény miatt, akkor legalább a hangulat és az emberek miatt érdemes elnézni egy-két ilyen buliba.

Fotók: Csenki Bianka, Komróczki Dia, Szemerey Bence, Zwickl Pál