Weil Andrissal körülbelül nyolc éve találkoztam először, és már akkor, alig 16 évesen egy frissen indult banda tagjaként próbálta sugározni ritka nagy lelkesedését a zenekar és a közönség felé. Az egri indulású Ethnofil azóta is él és virul, de Andris zenei pályafutása még nagyobb, és sokszínűbb köröket írt le.

Beszélgetésünk elején tisztába tettük jelenlegi projektjeit, de mindez laza húsz percet vett igénybe, mert a magyar underground ugyan bővelkedik minden lében két kanál-típusú arcokkal, Weil Andris közülük is kitűnik. A lassan, de biztosan épülgető, zenei stílushatárokra abszolút fittyet hányó Ethnofil az igazi szerelemgyerek, de bő egy éve egy nagyszínpados produkciónak is a részese a Kistehén billentyűseként.

A sor itt bőven nem zárult be, ugyanis a nemrégiben alakult ghánai-magyar RedRedben, és a slam poetrys, jazzes eklektikában, a Gourmandban is nyomogatja a billentyűket, csavargatja a potmétereket. De a négy állandó projekt mellett még Kollár-Klemencz László önálló estjein is közreműködik, és aligha mehet el az ember egy budapesti jam sessionre úgy, hogy Andris ne lenne ott.

„Lassan másfél éve megy ez a hajtás, és most tartok ott, hogy lassan kezdem megtapasztalni a korlátaimat, illetve azt, hogy mennyi az ezzel a szakmával egészségesen eltölthető idő mondjuk egy nap. Ezen túl jönne a stressz, hogy nem tudok menedzselni több időt, zenekart, embert, és széthullik az egész. Szerencsére még nem tartok itt, érzem ugyan a jeleit, de olyankor át kell gondolni a dolgokat.”

IMG_2696

Az egyik legszimpatikusabb Andris gondolkodásmódjában egyébként az, hogy a legfontosabb projektje elmondása szerint az egyetem, amit mindenképp be akar fejezni. Legjobb számításai szerint egy éven belül végez a mesterképzéssel, ami egyébként a világ egyik legmenőbb üzleti mesterprogramja (CEMS), aminek köszönhetően több hónapot eltöltött Indiában is. A hozzá hasonló, nagyvilágra nyitott, önmagát menedzselni képes, és ehhez a megfelelő eszközöket felhasználó zenész egyébként kuriózum a hazai alternatív közegben.

A távlati tervekről kérdeznem sem kellett, Andris hamar előállt a víziójával, ami kicsit is ismerve személyiségét, egyáltalán nem meglepő: „Úgy érzem, ha nem lett volna ez az üzleti, racionális beállítottságú iskola, akkor rohadtul elveszett lennék ebben az egészben – mint ahogy azt rengeteg zenésztársamnál látom. Úgyhogy megvan az a fajta skill-set, ami engem vállalkozást vezető menedzserré tesz, illetve emellett van egy sokéves zenekari múltam. A zene technikai része is marhára érdekel, úgyhogy elég nagy rálátásom van a dolgokra, ezekből pedig

számomra egyenesen következik az, hogy pár éven belül zenei producerkedéssel foglalkozzak.”

Ez a jövőkép, Andris pedig minden mozzanatával ebbe az irányba tart, de teszi ezt pofátlanul rutinosan és lazán. Persze szerinte is 5-10 év múlva fog eljutni odáig, addig pedig marad a kettőnél több zenekar, a folyamatos időegyeztetés, turnézás, a koncertek, és az „éjszaka megérkezem, és ruhástól bedőlök az ágyba, hogy reggel minden kezdődjön elölről” életmód.

IMG_2666

Tavaly nyár óta Andris szinte folyamatosan zenél Kollár-Klemencz Lászlóval, vagy a Kistehénben, vagy önálló estjein, ezért érdekelt, hogy mit tud még mondani a magyar underground egyik legérdekesebb „különutas” arcáról, aki a ’90-es évek óta töretlen alázattal, folyamatos meg-megújulásokkal hoz egy nagyon magas szintet szakmailag.

„Zeneileg és életfelfogását tekintve is egy nagyon izgalmas figura, nem hiába lett egy kultikus arca a magyar könnyűzenei világnak. Sokféle típusú és sokféle munkamorállal rendelkező együttessel dolgoztam már, de tőle borzasztóan sokat tanultam. Rengeteget használja az ösztöneit, és érdekes módon mintha tudatosan lenne ösztönös. Bármikor meg tudja ideologizálni, hogy mit miért csinált, és ez megdöbbentően sokszor működik.”

„Úgy gondolom, hogy a zenélés és a zeneszerzés globális miértjéhez közelebb áll az az ösztöneit használó attitűd, ami őt jellemzi, mint a kicsit szárazabb, szakmunkásabb attitűd.”

Életösztönből amúgy Andris sem szenved hiányt, a beszélgetésünk végére pedig tökéletesen kirajzolódott előttem, hogy ő az a fajta zenész, akinek mindenből jutott; tehetségből, alázatból, ízlésből és szociális érzékből. Az egyetemi tanulmányai és a jövőképe egy tökéletesen tudatos emberre utalnak, és az, hogy szinte bárkivel, bármelyik színpadon képes együtt zenélni, arra azért már születni kell. Az ösztönösen tudatos zenész archetípusa.

IMG_2691

„Talán azért szeretnek bevonni engem mindenféle projektbe, ahol egyszer is játszottam, merthogy én nem igazán billentyűsként, vagy egyszerű zongoristaként veszek részt a zenekarokban, hanem a zeneszerzői kreatív látásmódom meg ízlésem miatt szeretnek velem dolgozni.

Megpróbálom megérteni a zenét, és megtalálni a lehetőségeket, a lyukakat, ahol én hozzátehetek – és ez sokszor nem a hangok mennyiségén és virtuozitásán múlik, sőt legtöbbször nem azon…”

Andris nappalijában megszámlálhatatlan mennyiségű hangszer, s kiderült, hogy egyre gyakrabban vesz kézbe basszusgitárt, és szeret a dobok mögé is beülni. Hiába, valaki számára nem elcsépelt az élethosszig való tanulás eszméje, sőt, pont ők inspirálhatnak más zenészeket és embereket a legjobban, mert az csak a végeredmény, hogy valaki a jó időben, jó helyen üsse le azokat a hangokat.

Képek: Komróczki Dia

Kövesd a KERET BLOGOT!
keretblog.hu koncert Kaktus Sziget Bánkitó lemez ep album fesztivál volt fesztivál budapest kritika interjú ivan & the parazol galéria fran palermo Akvárium middlemist red keltető heti bontás Irie Maffia képek kikeltető pécs a38