Keltető Zenék Videók PÉNZ Még
“Vegye át a gépiesség az uralmat!”
UH Fest közösségi beszámoló

“Vegye át a gépiesség az uralmat!”

UH Fest közösségi beszámoló

A 2001 óta működő UH Feszt egyike a legrendhagyóbb magyar fesztiváloknak. Különböző budapesti helyszíneken, konkrét műfajoktól függetlenül olyan előadókat láthat a közönség, melyek sokszor a radar alatt maradtak – úgyhogy ez egy kiváló terep mindenki számára, aki szeret izgalmas zenei felfedezéseket tenni. A szombati, Toldiban megrendezett napon megkérdeztük a közönséget is a fesztiválról. Volt, aki már régóta követi az eseményt, de olyan is, aki most járt itt először, illetve belefutottunk egy-két belsős önkéntesbe, akik elmesélték, hogy mit szeretnek az UH-ban.

dav

Maya

Miért jöttél el az UH fesztiválra?
Ez most már a harmadik vagy negyedik év, amikor jövök, mert nekem ez az év legizgibb zenei fesztiválja. Rengeteg új előadót lehet hallani, és lehet bízni abban, hogy jó dolgokat fogsz hallani, és jó zenei élményekkel töltődsz fel.

Az eddigiekhez évekhez képest milyen volt a mostani?
Tavaly több katartikus élményben volt részem, bár nem voltam ott minden koncerten. Lehet, hogy pont a legjobbakra nem jutottam el. Az idei felhozatal is nagyon mozgalmasra sikerült. Talán most a a Trafós nyitónap kevésbé volt látványos, mint mondjuk az előző két évben, a show szempontjából.

Mit élveztél legjobban?
A keddi Croatian Amor szett a Lärmben nagyon érzelmes volt, sok mindent előhozott belőlem. Szerintem helyszínként a Lärm tök jól megfelelt, a hangrendszere és a mérete miatt – elég kicsi, és ezért pont jó arra, hogy csak a zenére tudj koncentrálni. Amúgy talán másfél éve hallgatok Croatian Amort, a Lust for Youth-on keresztül ismertem meg. Idén szeptemberben a Posh Isolation kiadó köré szerveződő Knife fesztiválon is láttam Koppenhágában, olyan fellépőkkel együtt, mint a Communions, vagy a Dürer Kertben is koncertező First Hate. Izgalmas dolgokat csinálnak, és ott is egy hasonló szcéna volt jelen, mint mondjuk itt az UH-n.

dav

Anna

Milyen a fesztivál?
Én azt szeretem az UH-ban, hogy nagyon sokféle, és emiatt nagyon sokféle ember is jön el. Azt hallottam róla először, hogy nincsenek műfaji határok, és azt hittem, hogy ez csak valami bullshit. Aztán most, hogy majdnem minden napon ott voltam önkéntesként, rájöttem, hogy tényleg ez van: mindenki, aki eljön ugyanúgy érdeklődik a fellépők iránt, és akármilyen is legyen az, ugyanolyan nyitottan áll hozzá. Nem úgy megy, hogy ha valami nem tetszik valakinek, akkor csak simán leszarozza, hanem lehet beszélgetni róla.

Hogy lettél önkéntes?
Én még csak tavaly hallottam a fesztiválról, aztán elkezdtem hallgatgatni a tavalyi, meg az idei fellépőket, és mindegyik annyira más volt, hogy azonnal elkezdtem érdeklődni. Úgyhogy elmentem az első önkéntes találkozóra, és nagyon tetszett, hogy mennyire befogadóak, illetve ez az egész teljesen non-profit, úgyhogy szimpatikus volt.

Amikor a fellépőket kísértem, hamar kiderült, hogy mindenki nagyon másfajta zenét játszik, és teljesen más véleménye van a zenéről, de ettől függetlenül nyitottak az eltérő vélemények felé is. Szóval nem gondolják úgy, hogy kb. az az egyetlen jó út, amit ők csinálnak. Akármiről kezdtünk el beszélgetni, ha voltak értelmes érveim, akkor simán nyitottak és kíváncsiak voltak, és rákérdezték, hogy miért így gondolom.

Mit élveztél eddig legjobban?
Felix Kubint! Róla mondjuk már korábban is hallottam, elég nagy kult figura. De egyébként sokszor olyan fellépők is megleptek, akiket ezelőtt nem is ismertem, például Tara Transitory.

Mit gondolsz a fesztivál közönségéről?
Nagyon tetszett, hogy mindenki inkább a zenével volt elfoglalva, és így nem foglalkoztak azzal, hogy ki mit csinál a bulikon. Sokszor az az érzésem, hogy ha elmegyek valahova Budapesten, akkor oda kell figyelnem arra, ahogy mondjuk táncolok egy buliban, itt meg mindenki leszarja a másikat, és csak élvezi a zenét. Mindenki úgy táncol, ahogy szeretne, úgy viselkedik, ahogy akar.

dav

Nándi

Mit gondolsz a fesztiválról?
Nagyon jó, hogy van egy olyan fesztivál, ahova olyan előadókat hoznak el, akik egy sokkal inkább bevételközpontú fesztiválra nem jönnének el. Vesszen a kapitalizmus! Marxism will win! Amúgy ez is nagyon fontos – amikor önkénteskedtem, és kísértem az előadókat, mindenki a politikáról akart velem beszélgetni. Szinte mindig előjött az, hogy mennyire eldurvult a helyzet Európában, és hogy furcsa, hogy egyáltalán megengedhetjük magunknak, hogy egy ilyen fesztivált csináljunk. Tök jó, hogy ezt kulturálisan össze lehet hozni, csak így l’art pour l’art alapon.

Mit élveztél idén legjobban?
Nekem a Lärm tetszett legjobban, mert Croatian Amor ott lépett fel, és én őt egyébként is szeretem, ja és én kísértem a repülőtérről, úgyhogy még személyesen is megismerhettem, jóarc volt. Az első nap fellépet a Monika Verkstatt nevű kollektíva, akiket azelőtt nem ismertem, és nagyon tetszettek. És most meg itt van Felix Kubin, aki ráadásul kultikus alak a német elektronikus zenében. Jósolhatok is? Lesz még Andrea Belfi, akit előtte is ismertem, ő ilyen ambientesebb cuccokat csinál, például őt is szeretem.

Mi lehet a hatása szerinted?
Remélem, hogy sok ember látja majd, hogy mennyivel jobb ezeket a zenéket hallgatni, mint nem hallgatni! Jó, persze, ez szubjektív, mindenki hallgasson azt, amit akar, de az nagyon fontos, hogy az emberek nyitottabbak legyenek a marginálisabb színterekre is, mert tágítják a tudatot, és új szemléletmódokra tanítanak meg. Szóval ne csak a Petőfi rádiót hallgassák, a gitárokat meg égessék el, 2017 van, szerintem a gépiesség vegye át az uralmat! Mind meghalunk, az élet értelmetlen, köszönöm szépen!

dav

Bence

Milyen a fesztivál?
Nekem azért jön be az UH, mert ugyan eddig sosem voltam jelen végig, de azért mindig voltak nagyon izgalmas cuccok. Idén viszont végig jöttem és király volt, hogy elmentem reggel dolgozni, és nem az volt, hogy hazamentem, hanem eljöttem az UH-ra, és még ha nem is volt mindig érdekes, azért mindig bele lehetett akadni nagyon jó dolgokba, amiket aztán utólag is visszakövettem.

Mi tetszett eddig a legjobban?
Tara Transitory volt a legkirályabb! A Képzőn volt, és az volt a legdurvább, amit mindenkinek el is meséltem, hogy olyan volt a helyszín, mintha nem is egyetem lenne, hanem mondjuk egy református imaház. Ezt az elméletemet nem erősítette meg még senki, de szerintem esztétikailag olyan volt: volt egy lenti rész, meg egy fenti rész, és onnan osztotta az észt a pap. Legalábbis én ilyennek láttam a dolgot, mert nagyon puritán volt az egész, és közben mindenhonnan jött a hang, aztán meg elkezdett leesni a plafonról a vakolat. Annyira ráflesseltem a zenére, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ez most tényleg megtörténik-e vagy sem. (De tényleg rámhullott a vakolat.)

dav

Tristan

Mit gondolsz a fesztiválról?
Nagyon jól éreztem magam! Ez egy kiváló módja volt annak, hogy megismerjem a várost és annak helyeit, meg hogy olyan magyar zenészeket is láthassak fellépni, akiket máskülönben biztos, hogy nem láthattam volna élőben.

Mi volt számodra a legnagyobb élmény?
A Lärmben fellépett egy svéd noise banda, a Saturn and the Sun, ami nagyon király volt, egy igazi, mindent elsöprő, monumentális zaj szett volt az egész, ami még ilyen klubkörnyezetben is tökéletesen működőképes volt. Mondjuk az vicces volt, hogy közben lent a Fogasban valami népzenei koncert volt, tele részeg turistákkal. Ahányszor vécére mentél, furán összemosódott a népzene hangja a Lärmből jövő zajjal. De egyébként a Lärm kiváló helyszín volt, ugyanolyan jól szólt ott a noise, akárcsak a techno.

Visszajössz még ide szerinted?
Persze, már rögtön a következő busszal jönnék is vissza! Budapest elképesztő!

Címlapkép: UH Facebook

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.
Kövesd a KERET BLOGOT!