Kikeltető PÉNZ
“A koncertezés a létező legütősebb legális tudatmódosító a piacon” – a The California Nightmares-zel interjúztunk

“A koncertezés a létező legütősebb legális tudatmódosító a piacon” – a The California Nightmares-zel interjúztunk

Ha van zenekar, amely kapcsán értelmet nyer, hogy a KERET tehetségkutatója Kikeltető, az a legutóbbi szériában bemutatkozó, szemtelenül fiatal tagok alkotta The California Nightmares. Jöttek, zúztak és jellegzetesen ausztrál hanyag életigenlést csempésztek a magyar hétköznapokba. Egy pincekocsmában beszélgettünk velük.

Az interjú előtt kértem, hogy olyan helyen találkozzunk, ami számotokra valamiért fontos, esetleg jelentőséggel bír. Miért pont ezt a helyet választottátok?

V. Levi: Azért itt interjúzunk, mert ez egy jellegzetes hely. Nagyon szeretjük, mert nagyon jó hangulata van, ugye srácok?

K. Levi: Sose voltam még itt.

Dani: Én kábé másodjára vagyok itt.

Az idei Kikeltetőn tűntetek fel és lettetek a szakmai zsűri és a közönség egyik nagy kedvence. Mi változott azóta?

L. Levi: : A Kikeltető előtt is voltak koncertfelkéréseink, de miután megtörtént az a Düreres koncert, ami egész jól sikerült, azután eléggé beindultak a dolgok, előfordult, hogy hetente két üzenetet is kaptunk. De a bandából ketten idén érettségiznek, ezért sajnos nem minden felkérésnek tudunk eleget tenni.

V. Levi: Iszonyatosan sokat köszönhetünk a Kikeltetőnek, mert rengeteg emberrel ismertette meg a zenénket és szerintem például ennek köszönhetően léphetünk fel az idei Bánkitó fesztiválon is. (Innen is köszi Szaszának, aki végigbulizta a koncertünket!) Nagyon sok lehetőség nyílt meg előttünk, amiket igyekszünk kihasználni.

Dani: Bugyiból azért repülhetne több.

Január 14-én került ki az új EP-tek, a Stories from Jogewa. Van esetleg valami, amiben hatványozottan más ez az új anyag, mint az előző? Ha igen, mi az, amin változtattatok?

V. Levi: A felvétel folyamatáról elmondható, hogy egyszerűbb volt, mostanra összeszoktunk és a crew is ugyanaz volt, mint az elsőnél, ők is könnyebben ráéreztek arra, mit szeretnénk elérni. A számok még régi számok, de már elkezdtünk új szerzeményeket írni, ezek az első nagylemezre kerülnek majd. A célunk az volt, hogy érződjön, hogy fejlődtünk, hangzásban szerintünk ez sikerült is.

Az első EP kapcsán a Kikeltető egyik zsűritagja jelezte, hogy lehetne sokkal több a basszus, mert jót tenne a zenéknek, ha mocskosabban szólna, ezért igyekeztünk, hogy a második kislemezen ez megvalósuljon. Ez annyira jól sikerült, hogy kaptunk olyan visszajelzést, hogy egy laptop hangszórója majdnem összeroppant a basszus terhe alatt.

Mik a terveitek a közeljövőre?

V. Levi: Leérettségizni. Közben persze folyamatosan szervezem a nyári bulikat, emellett elkezdtük írni az új számokat. Három, a nagylemezre szánt szám már el is készült, de folyamatosan dolgozunk új dalokon. Ezentúl a Bánkitó ami fix, és lesz egy klubkoncertünk nyáron a Hunnia bisztróban.

És a távolira?

K. Levi: Nagylemez.

Tudható,hogy nagyon fiatalok vagytok, ti vagytok az “új generáció”. Az idei Kikeltetőn minden eddiginél több hasonlóan fiatal tagokból álló zenekar szerepelt. Adódik a kérdés: ti hogy látjátok ezt a – titeket is magába foglaló – nemzedéket?

V. Levi: Én úgy vélem, hogy nagyon nagy előny, hogy mi ilyen fiatalok vagyunk, mert így a koncertjeinkre járó fiatalság sokkal jobban magáénak tudja érezni ezt az egészet. Általánosságban pedig azt gondolom, hogy a technós és ahhoz  hasonló bulikat most nagyon éli a mi korosztályunk. Szeretnénk közelebb hozni hozzájuk azt a stílust is, amit mi képviselünk. Ebben nagyon sokat segít, hogy korban ennyire közel állunk a közönségünkhöz. Ami a zenei-szakmai közeget illeti, szerintem olyan zenét, amit mi csinálunk, ebben a korcsoportban nem nagyon csinál más.

Dani: Ilyen szinten biztosan nem.

V. Levi: Talán a Carson Coma vagy a Swamp Creatures tavalyról, akik eszembe jutnak. Ahogy én látom, a korosztályunk nem annyira veszi komolyan a zenélést, ami szerintem hiba, mert ilyen korban érdemes belekezdeni és ha komolyan veszik, tökre be tudnának indulni.

Kicsit szabadabb/személyesebb vizekre evezve, mondjátok, van valamilyen minden koncert előtt elmaradhatatlan szertartásotok?

Dani: Sör. Tanulva a múlt hibáiból, már csak mértékkel.

V. Levi: Még azt is szoktuk, hogy beállunk háromszögbe és elénekeljük a Magyar Himnuszt.

Nem mintha most annyira öregek lennétek, de mi volt – ha volt ilyen – korai zenei élmény, amit átélve arra jutottatok, hogy a zenélés a ti utatok?

V. Levi: Számomra a Wavves volt az első ilyen zenekar, meg a Fidlar. Néztem a videóikat, hallgattam a zenéiket, és rájöttem, hogy én ezt így kurvára adom. Előttük is próbálkoztam saját zenei témákkal, de ez a két zenekar volt az, akik miatt elhatároztam, hogy én ezt a stílust akarom csinálni és ezt az életérzést magaménak tudni.

K. Levi: Rólam tudni kell, hogy én a banda által képviselt zenei világban korábban nem annyira voltam otthon. Alapvetően hip-hopot, newschool és oldschool rappet hallgatok, szeretem az indie rockot is. Aztán Leviék megmutatták a Skeggst, a Dune Rats-t és a Wavves-t. Megtetszettek és rájöttem, hogy ilyen zenét tudnék és szeretnék is csinálni.

Dani: Levi megmutatta a Fidlar-t és a Skeggs-t és ennyi elég volt.

Ehhez kapcsolódóan, mi a legnagyobb zenei karrierálmotok?

V. Levi: Őszintén, nekem már a Bánkitó is ilyen. Tavaly, amikor lent voltam bérlettel, nem gondoltam volna, hogy lesz olyan, hogy fellépőként megyek. De az állandó koncertezés is álmom.

K. Levi: Számomra egy ausztráliai vagy egy amerikai turné.

Dani: Turné, turné, turné!

Ha cserélhetnétek egy zenésszel vagy zenekarral, ki/melyik lenne az és miért?

V. Levi: Korda György!

K. Levi: Justin Bieber, mert sok nője és pénze van, Skeggs, Fidlar.

Dani: Vagy Martin Garrix.

Van olyan más zenei műfaj, amiben szívesen kipróbálnátok magatokat, és ha igen, melyek lennének azok?

V. Levi: Magyar nemzeti hip-hop. Dé Nash-t istenítjük. Esetleg a Nickelback-et.

Dani: Én kipróbálnám magam elektronikus zenében is.

K. Levi: Indie rock vagy pszichedelikus, ilyen szétesős témákat nyomatnék.

És akkor zárásként: miért pont a zenélés?

V. Levi: Én azért zenélek, mert számomra ez az a művészeti ág, amiben ki tudok teljesedni és annál nincs jobb érzés, mikor állsz a színpadon, írtál egy számot és látod, hogy az emberek éneklik azt, amit te alkottál.

K. Levi: Én kiskorom óta nagyon szeretem a zenét, már úton voltam a zenetanárság felé, de utáltam a szolfézst és rájöttem, hogy a saját zenémet akarom játszani. Ennek ad teret a zenekar. De mindenekelőtt azért, mert ez a nyugalom, a stresszlevezetés az egész hét végén.

A koncert pedig a létező legütősebb legális tudatmódosító a piacon.

V. Levi: Ja, kihagytam, hogy azért is szeretek zenélni, mert ezzel a két fasszopóval zenélhetek!

Dani: Mert nincs annál jobb érzés, hogy látod, hogy a zenét, amit te találtál ki, éli a közönség.

V. Levi: Nem a kérdésedre válasz, de mielőtt elfelejteném, február végén jön koncertklip, nézzétek!

Szerző: Kis Réka, Fotók: Papp Csilla Fanni 

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.