Teltház és eső
augusztus 15, 2014

A Fesztivál Köztársaság legerősebb programnapján mindenki egy kicsit a Glastonbury-n érezhette magát – már ami a kötelező gumicsizma használatot és a hatalmas tömeget illeti. Sziget féltáv.

A Balaton Sound sártengere után tegnap ismét bebizonyosodott, hogy a gumicsizmának alapvető kellékének kell lennie minden fesztiválozónak. A szakadó esőben egy büfé napernyője alatt kuporogva hallgattuk végig wnddrs Rebével a Mary Popkids nagyszínpados fellépését, amelynek nagyjából az esővel egyidőben lett vége.

Az őket követő Bastille koncertjére előbújtak menedékeikből az emberek is, és jelentős tömeg gyűlt össze a Nagyszínpad előtt. Nagyon kíváncsi voltam már a brit bandára, sok koncertvideót és session felvételt láttam tőlük, és élőben sem csalódtam. Az énekes, Dan vérprofi frontemberként volt jelen végig, remekül kommunikált a közönséggel, még a színpaddal szemközti toronyra is felmászott és mindeközben kristály tisztán énekelt. Volt közönséggugoltatás, az ‘Icarus’ című számra pont előbújt a nap (a dal refrénje így kezdődik: „Icarus is flying too close to the sun”), és ennek örömére még kollektíven az esőkabátját is lóbálta a közönség. Két feldolgozás is volt, a TLC-től a ‘Scrubs’, valamint az inkább mash-upnak nevezhető ‘Of The Night’.

IMG_8558

Ezek után a Nagyszínpadot elfoglalták a cumisüvegek, melyek természetesen Lily Allen színpadi díszletének részei voltak – ez kábé előre jelezte a produkció komolyanvehetőségét. A bájosan ügyetlen előadás tulajodnképpen jól állt a rózsaszín hajkoronára váltó brit énekesnőnek, aki vitte tovább a szinte divattá váló „utálom a kiadónkat, mert elnyomják a művészeti szabadságomat” attitűdjét. Megjelent ez akkor, amikor a kiadó utasítására hivatkozva kelletlenül lőtt egy fotót a Snapchatre, és akkor is, amikor az új számok szövegét látványosan elbaszta, vagy szimplán csak kihagyta, és egy kicsit akkor is, amikor az esetlen koreográfiákat elnevetgélte.

IMG_8948

A legnagyobb ugrálás egyértelműen a ‘Fuck You’ alatt volt, és szerencsére volt sok dal az első két albumról is, ezek közül a ’22’ és a ‘Littlest Things’-t emelném ki, amelyek különösen jól szóltak élőben is. A koncert után egyébként hír lett abból, hogy állítólag az énekesnő a jegygyűrűje nélkül lépett fel. #bulvár

Maradtam a Nagyszínpadnál, amelyet egy gyors átszerelés után Macklemore és Ryan Lewis foglalt el. A koncert hosszához képest meglepően kevés dal hangzott el, igaz, ezek között volt olyan is, amelyet a Szigeten játszottak először élőben. Az időt Macklemore történetei, gondolatai és más, retorikailag egyébként teljesen profi és helyénvaló beszédei töltötték ki. Kezdve a melegek egyenjogúsága mellett mondott kortesbeszédtől az összegyűlt tömeg létszámának méltatásán át az elkövetkezendő családi ebédek előrelátható beszédtémájáig. (Ez utóbbi persze az lesz, hogy Budapesten volt a legkirályabb közönségük az európai turnéról.)

Már délután kaptam egy értesítést, hogy Stromae koncertjére érdemes lesz időben érkezni a várható teltház miatt (egyébként az egész fesztivál totálisan sold out lett estére), azonban ez a probléma megoldódni látszódott, amikor megtudtam, hogy fotósok számára lesz egy külön beengedés a backstage bejáraton keresztül. Rendkívül hosszú percek várakozása után két turnusra osztottak minket, az első bement, majd tíz perc múlva elküldtek minket életveszélyre hivatkozva. Elmondások szerint a sátorban valóban áldatlan állapotok voltak, az egyik legjobb programhelyszín sajnos idén általánosságban sem tudja biztosítani teljes mértékben a fesztiválozók kényelmét.

Bosszúságből inkább megittunk egy fotós lánnyal egy sört, és egy kicsit elszaladt az idő, Kavinsky legvégére még az A38 közelébe értem, de sajnos bemenni már nem láttam értelmét. Miután megálltam a sátramnál, hogy megszabaduljak a becsülettel szolgált gumicsizmámtól, már nem volt kedvem tovább menni, így életemben először bent aludtam a Szigeten. (Spoiler: semmi extra.)

A következő beszámolóig kövessetek minket Instagramon és posztoljatok ti is képeket #keretblog hashtaggel!