Az első nap viszonylag hamar leértünk, majd röpke fél óra sorban állás után be is jutottunk a fesztiválra. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, az emberek nagy része másfél-két óráig várt arra, hogy átvehessék a jegyeiket. Nem sokat javult tavalyhoz képest a beengedés, ám a változatos programok valamilyen szinten kárpótolták ezt és az időjárás viszontagságait, melyre nem lehetett előre felkészülni. Egyik pillanatban hét ágra sütött a nap, a másikban dézsából öntötték az esőt, de ez nem tántorított el senkit, így első állomásunk az Ivan & The Parazol koncertje volt.

A Parazol hozta a kötelezőt, a szép számmal összegyűlt hallgatóság láthatóan élvezte a koncertet, és megérdemelten kapta meg a „ti vagytok a legjobb közönség” klisét. Lehet én voltam túl rég a fellépésükön, de felfigyeltem rá, hogy Máté kezében egy új gitár is feltűnt. Erre majd talán rákérdezek. Eközben a másik színpadon a Cloud 9+ ugráltatta meg a népet. Az egyetlen probléma, hogy mindkét zenekar túl korán játszott, és sajnos egyszerre, így oda-vissza ingáztam, rock and rollra veretésből, drum’n’bass-re fejrázásra.

Utána Mary Popkids-re „érezhette magát” a közönség. (De!) Sanyócáék szépen megtáncoltatták a nézőket, a koncert csúcspontja a gospeles ‘Víz tükörben’ című szám volt, ennél látványosan megőrült a tömeg, utolsó számnak pedig kaphattunk tőlük egy kis karate leckét is. Feldolgozták ugyanis a ‘Kung Fu Fighting’ című számot Carl Douglastól, amire levegőbe boxolás volt a fesztiválozók feladata. Ötössel vizsgázott a nép, egy-két túl korai detox előjegyzetten kívül lelkesen emelkedtek az öklök. Pazar buli volt.

A Tankcsapda idei nyolcadik jubileumi szülinapi szuperkoncertjét kihagytuk,

az időt inkább Papa Roachra és Random Tripre hangolódással töltöttük. Augusztus 20-át és a Tankcsapda végét egy látványos tűzijátékkal ünnepelte meg a fesztivál – egyébként mind a négy nap lesz egy. Papa Roach-ék, a még épp ki nem öregedett rockerek keményen odacsaptak, de túlságosan nagy attrakcióval nem készültek. A közönség lelkesen ordította mind a két világhíres számukat, viszont az elöl pogózó túlmozgásos férfiúkat nem számolva többnyire csak bólogatás és csárdás ment.

A Random Trip nagyszerű és energikus volt, mint mindig. Az énekesek hibátlanok voltak, és a két jenki vendég Big John Whitfield és iLLspokinn is hatalmasat dobtak a bulin. A végére többé-kevésbé szépen összekovácsolódott a spontán, egyszeri brigád. Gyönyörű zárása volt az első napunknak, majd sajnos nem sokkal később jött a rossz idő. Kényszerűségből viszonylag korán nyugovóra tértünk, ezért az első napi DJ-k munkáiról sokat nem tudok mondani.

Hajnali ötkor a barátnőm keltett fel és ébresztett rá, hogy a kemping legrosszabb pontján sikerült levernünk a sátrat, 5 cm víz állt a sátrunk előtt és alatt, amit első blikkre egy „leszarom, alszom továbbal” vettem tudomásul. Reggel 8-ra azonban a helyzet fokozódott, így azonnali intézkedésre volt szükség. Bokáig érő vízben és sárban nekiálltunk a sátorbontásnak, szárításnak és újjáépítésnek. Az elsődleges hivatalos kemping rész nagy része használhatatlan, ám a szervezőgárda tudomásunk szerint gyorsan reagált, így a

most érkezőknek felhívjuk a figyelmét, hogy a mai naptól egy harmadik, új kemping áll a fesztiválozók rendelkezésére.

Tény, hoyg já rá a rúd a zamárdii fesztiválokra idén, de ezért jár a pluszpont! Reméljük a hét maradék napjait esőmentesen abszolváljuk, így talán a napi beszámoló is hamarabb kikerül a blogra!