Kikeltető PÉNZ
Szomorú lány esztétika és melankóliával átölelt folkpop Rach új kislemezén

Szomorú lány esztétika és melankóliával átölelt folkpop Rach új kislemezén

Egy egyedi atmoszférájú szeptemberi klip után elkészült Rach első kislemeze, mely négy kellemes melankóliába mártott folkpop dalt tartalmaz. Az EP At least I’m cute névre hallgat és a “szomorú lány esztétika” köré épül, annak sokszor ambivalens reakcióival és érzéseivel. A komfortos keserédesség és az igéző hangszín kombinációja ugyanakkor egy kiforrott személyiségű dalszerzőlányt sejtet, aki sokkal erősebb annál, mint amilyennek a szerelmi bánat árnyékában érzi magát. 

Rach egy fiatal, különleges hangú magyar-török származású énekes-dalszerző. Stílusa vegyes, az elektronikusabb hangzástól a teljesen akusztikus felvételekig, a countryig minden megtalálható benne. Leginkább a pop műfajába sorolható a zenéje, de mindig van benne valami kísérletező jelleg, ami megfűszerezi dalait.

Kislemezén olyan hétköznapi szituációkat tematizál, melyekkel mindannyian találkoztunk már. Meg kéne élni a pillanat adta örömöket, el kéne engedni azt, ami már nem megy, de előbb rendbe kéne tenni magunkban a dolgokat. Mindezekhez persze társul egy az egész lemezt átszövő melankolikus, akusztikus színezet is.

Elmondása szerint, vallomásai megírása során inspirálóan hatott rá Billie Eilish számainak nemes egyszerűsége és tiszta zeneisége, Lana del Ray melankóliája és Bon Iver dalainak maszatos, álombeli elvarázsolt hangzása. Szerintünk pedig ha szereted I Am Soyuz vagy Barkóczi Noémi zenéit, akkor is biztosan tetszeni fog.

Az albummal való ismerkedést kezdjük a már megjelent klipes dallal, az ‘Obvious’-szal:

A videós anyagot Regős Ábel rendezte és Papp Tamás fényképezte Super 8-as filmre. A kamerával forgó képsorok és az animált skiccek összefésülik benne a vintage és modern világot.

Egy olyan atmoszférát szerettek volna ezzel megalkotni, melyben a szeretetről látunk pillanatképeket. A melankolikus textus paradox módon szövi át a szeretetteljes, életigenlő képsorokat. Érdekesség, hogy a szereplők semmiféle instrukciót nem kaptak a forgatás során, mivel a készítők ezen keresztül szerettek volna elérni egyfajta intimebb, természetesebb hatást. A szám néhány sora már korábban, tavaly tavasszal megszületett, és ekkor még egy jazzesebb, musicalesebb dallam világot képzeltek hozzá, végül pedig inkább egy country poposabb szerzeményként készült el. A dal szerint a probléma “csak” annyi, hogy érzed, hogy nem szeret. De legalább cuki vagy, mikor sírsz.

A ‘The coffee one’ tovább mélyíti a konfliktust, párhuzamba állítva a cukros kávé problematikájával. Igazából a kávé cukorral finom. Meg egy édes sráccal. Meg még egy kis cukorral. Meg igazából a srác nélkül is. Valami ehhez hasonló furcsa érzést próbál átadni az EP második száma.

„Abban az időben, amikor írtam, mindenfele diétát csináltam, így sosem raktam cukrot a kávémba magamtól. Ezzel viszont nem akartam problémázni, ha valaki más csinálta a reggeli italom. Így ő a fejemben azonosult azzal az édességgel, amihez nem vagyok hozzá szokva és nem tetszik, hogy tetszik.

Maga a dal azt a szituációt írja le, amikor tudjuk, hogy igazán nem kéne beleszeretni valakibe, mert egyértelműen nem lesz ott sokáig. Ezt viszont nem könnyű kontrolálni.”

A soron következő ‘Fool for a life’ fájdalmas könnyedséggel ismeri be, hogy bármit megtehet veled, úgyis szeretni fogod. Ettől talán mindannyian megbolondulunk.

„Ezt a dalt egy szakítás után írtam nem sokkal. Épp abban a szakaszban voltam, mikor a düh kezdte felváltani a szomorúságot. Nagyon vágytam rá, hogy még egyszer megmondjam a magamét, de akárhányszor esélyt kaptam volna rá, sosem tudtam kinyögni semmit, amit akartam, csak mosolyogva mondtam, remélem jól van, velem minden oké, miközben magamban mar teljesen megsemmisültem.

Az a helyzet, mikor tudod, akárhányszor összesodor az élet, te leszel az a fél, aki mindig tálcán kínálná az életét, elég vesztes szituáció.”

Az egészre pedig az albumot záróDragging You Down’ önvallomása teszi fel igazán a pontot. Mert végső soron rájössz, hogy valójában mindennek te vagy az oka, mindenkit a mélybe húzol, és így az egésznek semmi értelme. És lehet, hogy ilyenkor kéne elengedni…

„Ez a dal az egyik mélypont. Az albumon, és az elmúlt időszakban is. Vagyis lesz meg ennél mélyebb (part 3), ez olyan első stádium. Mindenesetre az öngyűlölet egy visszatérő témám.

Ebben a dalban azt próbáltam megírni, mikor úgy érezzük, akárhányszor felszállunk egy hajóra, az rögtön süllyedésnek indul. Egy darabig a hajókat hibáztatod, aztán belegondolsz, lehet te vagy a hunyó.  Mindebbe még bele vittem az alkoholt, a magányt és a társaságkeresést. “

A koncepció része még további két lemez: a második erősen a popos vonalon fog mozogni, míg a harmadikra az R’n’B-s, trap-es topogás lesz jellemző.

Ahogy Rach fogalmaz, szeretné, ha az emberek tudnák, hogy míg el tud lenni zajos bárokban egymaga egy szál gitárral, addig ugyanúgy vonzza az elektronikusabb pop vonal is.

  • Akiknek pedig ez az EP nyerte el a tetszését, ma este a Lámpásban meg tudja hallgatni a dalokat élőben is.
A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.