Technikásan taktikus stílusegyveleg

Cikk

október 11, 2017

Énekes András Előd

796

Az emberek még mindig nem szeretik az olyan zenekarokat, melyeket nem lehet egy – lehetőleg egyszavas – műfaji terminussal behatárolni. A bizonytalanság, a stílus változatossága és a műfaji eklektika a kevésbé ügyes zenészek menedékeként is szolgálhat, ám a Nunki Bay Starship esetében messze nem erről van szó.

Tóth Dorothy projektjével még szűk egy éve találkoztam először, amikor ő személyesen adott egy matricát a készülő zenekaráról. Pár hónappal később elküldték az első számukat, mellyel hűvös szerelembe estem. Ha nagyon be akarnám szorítani műfaji keretek közé, akkor valahol a free pop, a nu-jazz és a neo-soul közé tenném azt, amit csinálnak. Mivel a három közül egyik stílus sem áll közel hozzám, a legelején nehezen találtam fogást rajta, persze aztán gyorsan meglágyultam.

Most ott tartunk, hogy jelentkeztek a Kikeltetőre, méghozzá az alább hallható – és látható – MRI című számmal, melyet Dóri részeg mágnesesrezonancia-vizsgálata ihletett. Az egész zenekart jól jellemzik a dalban is hallható (Hiatus Kaiyotéra hajazó) hirtelen ritmus- és hangulatváltások. A Művészetek Völgyét is megjárt alig egy éves bandának még nincs albuma, de lassan van annyi kész számuk, hogy egy nagylemeznyi hallgatnivaló összejöjjön tőlük.