Az 1990-ben Kanadában született zenész több zenekarban is megfordult, ám a nagyközönség figyelmét csak a 2012-ben kiadott első nagylemeze a ‘2’ hozta meg számára. Első lemezén található több sikeres száma is. (‘Cooking up something good’, ‘Still toghether’, ‘Ode to viceroy’)

Második nagylemeze a ‘Salad Days’ névre hallgat, mely határozottan az előző album hangulatának továbbörökítése. A zeneszerző saját elmondása szerint:

„I didn’t want to freak anybody out with a huge sound change. I wanted to transition without changing the vibe too much. The mood for Salad Days is, ‘Fuck man! I was just on tour for a year and a half and I’m tired!”

Mac Demarco jellegzetes hangzásvilágát gitárja fél hanggal felhangolása, temérdek reverb és chorus effekt alkalmazásával éri el.

A ‘Salad Days‘ cím maga egy Shakespear-i idióma, mely a fiatalság idealizmusát, tapasztalatlanságát, ártatlanságát és buzgó lelkességét jelöli. A mű címe így mindenképpen iránymutató a további értékelésben.

Előző albumához képest személyesebb hangvételű számok találhatóak. Két fő ihletési pontja, párkapcsolata és a felnőtté válás rögös útján szerzett személyes tapasztalatai. Mac Demarco örök gyerek.

Az album első száma maga a címadó, a ‘Salad Days’ a megszokott Demarco hangzás tökéletes képviselője egy igazi hátradőlős gitárpop lusta napjainkhoz, vagy a ‘Brother’, mely ugyancsak nem a buli előtti pörgető, de sokkal inkább a másnapra komponált fejfájás elleni, ezeket azonban szinte az albumon szerepelő számok közös jellemzője is lehet. A CD-n azonban két melankolikusabb darab is helyet kapott ilyen például a ‘Let My Baby Stay’ vagy a ‘Blue Boy’.

Mac Demarco új albuma nem ront ajtóstul a házba, szépen becsönget, bekéredzkedik és fárasztó napjaink kellemes, pihentető társa lesz.

Írta: Dimitris Topuzidis