A KERET blog olvasói számára mostanra már minden bizonnyal teljesen felesleges bemutatni a Kaktus zenekart, hiszen amikor tudunk, írunk róluk. A Pécsi kvintett október harmadikán jelentette meg első – lényegre törően csak „Long Play” névre keresztelt – nagylemezét. Az album be is lett mutatva két egymást követő estén. Pesten a Toldi moziban, Pécsen pedig a Nappali színpadán hallhatta először a nagylemez számait élőben felcsendülni a nagyérdemű. Utóbbin a Ghostnote teljes stábjával is részt vettünk, sőt, véleményt is alkottunk!
Alapból már azt jól esett látni, hogy koncertkezdés előtt tíz perccel tömve volt a hely. Kicsit tapintható volt a feszültség is. Volt egy magas hype-ja az egésznek és azt is lehetett érezni, hogy most a zenekarral szembeni elvárások is egy kicsit nagyobbak. Számomra mindenképp az volt, hiszen az album megjelenése és a koncert közötti öt napban rongyosra hallgattam a lemezt (már ha lehet ilyet csinálni a digitális korban), és már alig vártam, hogy hallhassam a dalokat élőben is. Kicsit beszűkült a világ, kizáródtak a külső zajok, csak a koncert kezdetére tudtam koncentrálni.
Aztán egyszer csak felcsendült!
Nem is. Inkább hang-robbant! Amikor elkezdődött a koncert, nehéz volt nem odafigyelni. Sokszor hallottam már a Kaktus-al kapcsolatban, hogy amikor elkezdenek zenélni, akkor az csak így „beszippant” és a koncert végéig nem enged. Ez a „beszippantás” most is teljesen áthatotta a szobát és a legtöbben egész egyszerűen csak gyökeret vertek a színpad elé. Ugyan a Kaktus stílusából adódóan tánc meg ugrabugra nem nagyon volt, a közönség nagyon átélte a zenét, hiszen a számok alatti szokásos susmogás teljesen elhalt, a dalok után pedig fülsüketítő volt az ováció .
Mindez annak ellenére is sikerült, hogy a hangosítás volt már jobb is. Szerencsére a Kaktus zenéje mintegy faltörőkosként törte át az apróbb technikai problémák falát. Egy idő után már fel se tűnt, hiszen annyira vitt a zene. Szintúgy az idő sem. Az egész koncert pár másodpercnek tűnt, pedig a srácok közel ötven perces szettet játszottak, és ez hosszabb idő, mint eddigi bármelyik koncertjük.
A vissza taps előtti utolsó számnak a „Time„-ot játszották, ami nem csak személyes kedvencem, de tiszta szívvel állítóm, hogy már csak ezért az egy számért is megéri megnézni a Kaktus-t élőben. Garantáltan maradandó élmény.
A következő koncertig a teljes lemezt ITT tudod meg hallgatni!
Fotókat készítette : Váldi Liz
