Ligeti Gyuri neve a Zagarból, a We Are Rockstarsból, a Puzzle-ből, a Mika Tivadar Mulatóból, a hangszerboltból vagy a kaposvári garázsokból lehet ismerős. Volt sírásó, dolgozott utasellátóban, volt teniszedző, környezetvédő technológus, kommunikátor, illetve majdnem esztéta és biológus is. Az ember és az evolúció érdekelte, a 200 féle egysejtű nem. Úgyhogy mégiscsak zenész lett. Szerencsénkre.

Mínusz százfokos téli napon ülünk be egy közepesen lebuj kocsmába. Mihelyst pozicionáljuk magunkat a radiátor és egy forró tea közé, elindítom a hangfelvételt. Régóta ismerem Gyurit, de jobban belegondolva sosem beszéltünk öt mondatnál többet. Na, most sikerült. Szívem szerint nem is önteném ezt az egészet egy karakterlimites cikkbe, inkább vagy csatolnám a 3, azaz HÁROM órás hangfelvételt, vagy egyenesen Gyurit magát. Sajnos nincs az a karakterszám és nyelvi eszköz, ami egy ilyen élettörténetet és zenei hitvallást kellőképp summáz, de megpróbálom. Szóval zenei karrier.

Gyuri abszolút hallása először az oviban mutatkozott meg, a karvezető óvónéni pianínója alá bebújva, majd hetedikes korában jelentkezett újra, immáron egy feltörekvő formáció gitárosaként. Neki is, és a testvérének is abszolút hallása van, de olyannyira, hogy autóvezetés közben a fülükre hagyatkozva állapítják meg az ideális fordulatszámot. A kocsijuk éppen H hangot ad ki, ha 120 környékén tekernek.

ligeti (3 of 6)

És hogy miért kap valaki abszolút hallást onnan fentről? Gyuri szerint minden ember küldetéssel születik a Földre, és mindenki megtalálhatja azt a saját szubjektív csatornát, amin keresztül kiszól belőle Isten. Egyesek tanítóként, mások zenészként törekednek „a rend helyreállítására.” A zene üzenet, egyfajta energia Gyuri művészetében – vagy inkább Gyuriban magában – ami nem a hangok gondosan kiszámolt egymásutániságából születik meg, hanem egy intuitív flow-élményből. Ha Isten szól ki, nem matek kell, hanem lélek.

A küldetéstudat mellett döntő szerepet tölt be a zene terapeatikus természete is Gyuri kezdeti, és nem csak kezdeti karrierében.

„Egy kreatív ember azért fordul a művészet felé, mert problémája van, amit ki akar adni magából. Szerintem sosem írtam tisztán önfeledt, boldog számot.  Még a legvidámabb dalokban is van egy kis keserédesség. Ez nem baj, mert ilyen az élet is. Nem létezik 100%-ig pozitív, ahogy 100%-ig negatív sem.”

A gitár- és énekérdekeltség sokáig hullámzóan volt jelen, aztán körülbelül hatodikos korában kezdett el stagnálni, kellő mennyiségű pozitív visszajelzésnek és az összes Dire Straits-albumnak köszönhetően. A zenei sokszínűség, ami a későbbi projektjeinél tapasztalható, már ekkor is megmutatkozott az ízlésében. Hatással volt rá a komolyzene, Mike Oldfield, Hendrix, a Pink Floyd Falának szimfonikus betétei, a szintipop, az Alfaville, és még sorolhatnám – mindenesetre ez a vegyes turmix egy idő után kellő elhivatottságot eredményezett.

„Megtanultam az összes Dire Straits-számot gitáron, hangról-hangra. Nem voltak még neten elérhető kották, csak kikövetkeztettem. Nagyjából így tanultam meg gitározni.”

A gitár-szerelmet egyébként nyugodtan érthetjük szó szerint is, azt hiszem, ha valakinek 60 db Stratocastere van otthon, meg még 15-20 egyéb típusú gitárja, az már nem feltétlenül a „hobbi” kategóriába sorolandó.

Az első, Guillotine névre elkeresztelt formáció az a fajta banda volt, amit a legtöbb zenére nyitott tizenéves szívesen megalapít, mert kellő hittel lehet benne lázadni minden ellen, ami szent. A punk-rock attrakció három gitárossal, egy énekessel operált, és egy iskolai farsangon debütált. „Basszusgitáros nem volt, úgyhogy kiosztottuk a húrokat, mindenki kapott kettőt. Az enyém volt a felső két húr, én játszottam a szólót.  A dobos pedig diszperzites vödrökön dobolt.”

ligeti (5 of 6)

Gyuri zenész-pályafutásába éppen ez a koncert hozta az egyik fordulópontot, ugyanis miután dicsőségtől ittasan elhagyták a színpadot, az énektanárnő negatív kritikája letörte a srácok önbizalmát. Ő ekkor úgy döntött, ideje komolyabban venni a zenét. Szintén egy iskolai évzáró kapcsán megalakult a The End, a névvel fémjelezve a happening természetét, illetve a Doors iránti tiszteletet is egyben, és a hivatalosan egykoncertes bandának tervezett csapat meglepően nagy karriert futott be végül. A középiskola befejeztével egy éven keresztül aktívan turnézott a felállás, volt Queen, volt Hobo, volt Led Zeppelin, minden, amire akkoriban (és most) szokás volt megőrülni, a közönségben pedig hallgatták a zsoldosok, a vidékiek, az amerikai katonák. A korabeli viszonyokhoz képest meglepően sikeres zenekar végül pihenőre tért, de a nosztalgiázni vágyók kedvéért megsúgom, még most is adnak évi két koncertet, egyet a Mika Tivadar Mulatóban, egyet pedig a közös gyökérnek számító Kaposváron.

’97-ben megszületett a britpop ügyet hirdető Puzzle, ami a magyar határt átlépve Angliáig és egy lemezszerződésig jutott. Gyuri Londonba költözött, nappal kávébolti eladó volt, éjjel zenész. Londonban sokáig ívelt felfelé a 22-20-as dobosával operáló banda karrierje, zenéjüket az Enter Shikari és az Artic Monkeys közönsége hallgatta, felfigyelt rájuk a Queen és a Radiohead menedzsere is, végül azonban mégis feloszlottak, mert egy ponton stagnálni kezdett a népszerűség, plusz…

„George, kurva jó az egész, olyan vagy, mint Eric Clapton, de egy gond van.  Nem vagy angol. Anglia mindig az új Beatles-t keresi, és ez angol énekest követel.  Ha szintet akartok lépni, akkor vagy bevesztek egy angol énekest, vagy elmentek Amerikába, ahol egy nyitottabb zeneipar vár.” – legalábbis a Radiohead menedzsere szerint.

A Puzzle azonban nem ment Amerikába, és Gyuri sem lett hirtelen angol, úgyhogy a kinti pályafutás véget ért, és az időközben megalakult Zagar hazavonzotta az énekes-gitárost. Eleinte feature-előadóként kapcsolódott be a zenekar életébe, majd hamarosan állandó tagként lépett színpadra Balázsékkal. Végül 2009-ben megszületett a szintipopot és elektrorockot vegyítő We Are Rockstars is, és idén februárban már a harmadik lemezüket hallgathatjuk.

„A második lemezt nem éreztem annyira erősnek, mint az elsőt, viszont úgy érzem, most a harmadikkal sikerül beérnünk ezt. A másodikkal túlságosan a külföldi 80-as szintipoppot vettük alapul.”

Mindeközben Gyuri tarsolyában továbbra is millió további ötlet lapul, amiből tervei szerint hamarosan egy szólólemezt ad majd ki. A szemfülesebbek elcsíphették már korábban egy szálgitáros-effekt pedálos estjein – na, ezt kéne akkor most elképzelni rockpincéken kívül, lemezformába öntve. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis mi lesz ebben, ami nem fért/fér be egyik formációjába sem.

ligeti (6 of 6)

„A romantika és a személyesség. Ez csak én vagyok, ez nem egy zenekari ügy.  Vannak dalok, amik szólóelőadótól tök jók, de egy zenekartól nem lehet meghallgatni őket, mert ahhoz túl személyesek.”

Ezek alapján könnyen azt feltételezhetnénk, hogy a dalok témája is a romantika, azonban közel sem áll meg itt az alkotósdi. Gyurit minden inspirálja, ami „földi” és ami „nem földi”, ami testen belül, és ami testen kívül van, ami evolúció, ami pszichológia, ami az élet előtt és után történik.

„Minden apró részletből tudok meríteni. Az élet, a halál, egy taps a közönségtől, egy jól eltalált hangzás, egy zenekari sikertörténet, hogy valaki szépen beszél a szeretteivel a buszon. A zeneszerzéshez többet kell látni, mint a fizikai valóság. Isten igével teremtette a világot. Ez a hang. Minden egyes hang más rezgés, és én abban hiszek, hogy bizonyos hangok kombinációi olyan rezgéseket hoznak létre, amik bele tudnak rakni téged egy olyan lelkiállapotba, ami tükrözi majd a lényeged.”

Ezen kívül elmesélte, hogy a szólóprojekt mellett egy saját zenekar is tervben van a jövőben, amolyan hendrixes, szívhezszólós, blueos-os, egy basszeros és egy dobos lánnyal. Reméljük, hogy róluk is írhatunk hamarosan.

Fotók: Komróczki Dia

Kövesd a KERET BLOGOT!
koncert Bánkitó lemez interjú Irie Maffia a38 pécs ep keretblog.hu kikeltető middlemist red fesztivál fran palermo keltető album Kaktus képek heti bontás kritika budapest ivan & the parazol Akvárium galéria Sziget volt fesztivál