Lemurian Folk Songs: A lemez egyik lényege a világban jelenlevő látens tartalom letükrözése
február 8, 2020

„Annak érdekében, hogy megérthessük, mi a mantra, magunkévá kell tennünk a perspektívát, amely figyelembe vesz minden létezőt, a hang és a mozgás függvényében.”

A Lemurian Folk Songs formációja tavaly összel jelentette meg Ima今 című albumát, amiről, a szubzsánerrel foglalkozó, összes jelentős fórum írt, a hazai kritikusok is elismerően fogadták és mi is készítettünk velük interjút. A lemezt analóg cuccokon, együtt, egy térben vették fel. Minimális utómunka van az anyagon, mondhatjuk, egy szuszra készült. Ez a mentalitása a pszichedelikus rocknak mindig is szimpatikus volt számomra, de nem újdonság.

Ami érdekes, hogy a napokban megjelent Logos, az új nagylemezekük, ugyanerre az egy szuszra készült. A két anyag ugyanakkor lett rögzítve, mégis egymás után meghallgatva az az érzése az embernek, mintha eltelt volna idő a zenekar életében. Tudni kell a Lemurian Folk Songs-ról, hogy a számaik jamekből születnek, és fokozatosan fejlődnek. Az évek alatt összegyűlt dalok tudatosan lettek szétválasztava.

A nyers, erőteljes, mondhatni kamaszos számok kerültek az Ima今 (japánul: most)-ra, ami carpe diem kiáltások nélkül hirdette, hogy csak a jelenünk számít. Ehhez képest a Logos egy sokkal letisztultabb, érettebb, majdhogynem koncepcióalbum.

Itt már eltűnőben vannak a stílus közhelyei, a banda saját hagját ismerhetjük meg. Azt nem mondanám, hogy mást hirdet a kettő, de egészen más formában, ebből a szemszögből csodás disszonanciát teremtve. Hisz attól még, hogy a mának élsz, nem árt azt a gyermek és a felnőtt szemével is megközelítened!

„A 2019 őszén vinylen (Para Hobo Records) is kiadott anyaggal ellentétben ez szellősebb, éneklősebb lett, és nagyon sokat foglalkoztunk vele, hogy meglegyen a kellő hangzás, ezért nyitva hagytuk, nem igen lett kompresszálva és átjátszottuk sok analóg kütyün is. A lemez egyik lényege a világban jelenlevő látens tartalom letükrözése, olyan archetípusos szimbólumok segítségével, mint az ősi alkimista, szufi, iráni, indiai, tibeti vagy magyar hagyományok, vagy -az első hallásra zagyvaságnak tűnő szövegekbe vagy kitekert akkordokba rejtett – szeretet, szépség és egység igazi lényegének meghökkentő pillanatnyi felismerése.

Igyekeztünk átadni a hegyek, természet, utazás szeretetét, szólni, hogy nem a cipő/haj/telefon kombó csak a menő.”

Állítólag, ha a borítóra bandzsítasz, lehet látni valamit, de azt nem kötötték az orromra, hogy mit. Kérlek, valahogy tudassátok velem, ha sikerült rájönni!