Kikeltető PÉNZ
“Világsztárok helyett oszd meg inkább a szomszéd lány albumát, amit eddig csak a macskája hallott” – Lazerpunkkal interjúztunk

“Világsztárok helyett oszd meg inkább a szomszéd lány albumát, amit eddig csak a macskája hallott” – Lazerpunkkal interjúztunk

Tóth Gábor Ákos, azaz Lazerpunk dark-synthwave producer legutóbbi bátor húzása, hogy Indiegogo kampányba vágott, így szeretné finanszírozni az elkészülő videoklipjét, amiben várhatóan sportkocsik és óriás monster truck-ok is lesznek. Lazerpunk szeptemberben egy 36 állomásos USA turnéra indul az Aesthetic Perfecion frontemberével, ezzel az egyik legsikeresebb külfödön turnézó magyar producerré válva 2019-ben. Ezek kapcsán beszélgettünk vele inspirációkról, kínos visszajelzésekről, a magyar zene exportjáról és, hogy hogyan lehet támogatni a lokális underground szcénát.

Lazerpunk mindig kisérletező volt, mikor kezdődött ez? Kapásból megtaláltad a helyed zeneileg vagy voltak különböző korszakaid?

Az az igazság, hogy én nagyon is tudtam mit akarok csinálni, amikor elkezdtem zenélni. Akkoriban még fotóztam és abszolút fotósként képzeltem el a jövőm, aztán egyik nap valahogy véletlenül ráakadtam a Cystal Castles Crimewave c. számára és eldöntöttem, hogy zenét akarok csinálni, méghozzá ilyet.

Aztán persze, ahogy belevágtam, rengeteg stílus felé elkanyarodtam, míg eljött egy újabb fontos pillanat, amikoris megnéztem a Drive c. filmet. Annyira megfogott a film és a soundtrack is, hogy akkor jött az új elhatározás, hogy ez lesz az irányvonal. Továbbá eldöntöttem, hogy most végre ki is adok valamit, mert azelőtt nagyjából egy teljes évig úgy zenéltem, hogy semmi nem látott belőle napvilágot.

A Lazerpunkba úgy fogtam bele, hogy ez egy hobbiprojekt lesz, nem veszem komolyan, csak kiadok egy albumot és kész, úgyse fogja meghallgatni valószínűleg senki. Aztán mégis meghallgatták páran.

Mi volt a legmeredekebb visszajelzés, amit valaha kaptál a zenédre?

Volt egy mixem YouTube-on elég fura zenékkel és még furább vizuálokkal, (sajnos azóta törölték) ami valahogy nagyon népszerű lett, és ez alatt talán életem legérdekesebb YouTube kommentjeit találtam meg, kezdve onnan, hogy én egészen biztos tagja vagyok az Illuminátusnak, egészen odáig hogy a vizuálokba mindenféle politikai, ideológiai és szakrális jelentéseket magyaráztak bele. A kommentek nagy részét nem is értettem. Valami nagyon fura dolog történt ott.

De ha kellemetlen sztorikra gondolok, egyszer felléptünk a Ricsárdgír előtt a Kuplungban. Azt hiszem csak fél órát játszottunk, (akkor még velem volt a Andrei is, aki az élő fellépéseken dobolt), de így is többször bekiabálták hogy “elég lesz”, a vége fele pedig már folyamatosan kántálták hogy “Rí-csárd-gír! Rí-csárd-gír!” Na az némileg kellemetlen volt. De amúgy nem vettük a szívünkre. Teljesen más stílust játszunk, szóval nem is értem, hogy jutott eszükbe minket meghívni, de jófej dolog volt tőlük.

Mit gondolsz a magyar zene exportjáról? Hogyan működhetne ez jobban Kelet-Európában?

Magyar nyelvű zenével nyilván igen nehéz kijutni külföldre, de egyébként az sem lehetetlen. Júliusban meghívtak Hollywoodba egy underground hiphop klubba DJ-zni, ahova úgy döntöttem, kizárólag magyar zenét viszek majd. Olyan nevektől játszottam számokat mint gyuris, Shy Balenci, Lil Holt, Baba Aziz, Kapitány Máté, Figura, YBR, Geddo, Lil Frakk, AKC Misi, Khaze, Xike, LMEN PRALA, és Patrik Pachee Karalyos beatjei is pörögtek. Namármost, innen egyedül Shy Balenci nyomja angol nyelven, mégis meglepően jól működött a buli. Bár néha volt, hogy valaki nagyon zavarodottan megállt egy szám közepén, aztán odajött megkérdezni, hogy mégis milyen nyelv ez. Rávágtam hogy “hungarian”. Aztán általában az volt a következő kérdés, hogy az meg mi?

Egyébként rendkívül jó a magyar könnyűzenei élet. Mostmár voltam annyi országban, mind fellépőként, mind bulizóként, hogy legyen némi összehasonlítási alapom, és őszintén tudom azt mondani, hogy a magyar klubszcéna kiemelkedően jó. Nagyon sok jó zenészünk van, és nagyon sokan vannak, akik végtelenül elkötelezettek a zenei iránt, mint hallgatók.

Amit látok rengeteg magyar zenésznél, hogy sokkal kevesebb az önbizalmuk, mint a tehetségük.

De ez szerintem egész Kelet-Európára jellemző. Valamiért nem hiszünk magunkban igazán, pedig muszáj lenne. Persze nem kell nagyképűnek lenni, de ha valaki zenészként, vagy általában művészként akar előrejutni, annak végtelenül hinnie magában, és abban amit csinál.

Hogyan lehet szerinted a lokális underground zenét támogatni?

Egy nagyon érdekes dolog, amit észrevettem így mindenfelé utazva a világban, hogy az emberek jellemzően nagyon büszkék a saját, helyi szcénájukra. Bármilyen országban jártam, mindig helyi előadóktól mutogattak zenéket, és tőlem is ezt kérték, hogy mutassak nekik valami hazait. Én pedig gondban voltam, mert hogy őszinte legyek, a közelmúltig alig hallgattam magyar zenét, és csak most kezdtem el képezni magam ilyen téren. Ez pedig azért fontos, mert az undergroundot lokálisan lehet a leginkább támogatni.

A naponta milliós nézettséget generáló világsztárok nem szorulnak rá a megosztásodra. Helyette oszd meg inkább szomszéd lány új albumát, amit eddig csak az anyukája hallott meg a macskája.

Menj el azokra a koncertekre, amikre egy haverod se megy. Mesélj az ismerőseidnek a volt általános iskolai osztálytársad új techno-ebm projektjéről, még akkor is, ha rossz, stb. Nem egy olyan zenészt ismerek, aki tényleg olyan zenét csinál, ami milliós lejátszásokat érdemelne, de mindig az első ezer embert a legnehezebb elérni. Ebben kell segítenünk az underground művészeket, különben esélyük sincs felvenni a versenyt a teljes marketing-teamek és milliókkal zsonglőrködő szponzorok által futtatott, kreált művészekkel. Márpedig nemcsak hogy fel kell venniük velük a versenyt, de ezt a versenyt meg is kell nyerniük.

Kik azok akikre felnézel és inspirálnak? Kire érdemes figyelni a feltörekvők közül?

Oldalakat tenne ki, ha mindenkit megemlítenék itt, akiből és amiből inspirációt merítettem az évek során. Nemzetközi szinten Gessaffelstein-t emelném ki. Vele sokszor emlegetnek is együtt, a Power c. számom miatt. Magyar területen Quixotic az akit említenék, akivel anno együtt kezdtünk külföldön még egészen kicsi bulikon fellépni, aztán mostanra amíg én Amerikában turnézok, ő a Budapest Parkban csinál rendszeresen teltházat a Stranger Synths bulisorozatával.

Rajta kívül Machabray is hatalmas inspiráció számomra, talán az egyik legtehetségesebb hazai producer, akit most csak nagyon underground körökben ismernek, de biztos vagyok benne, hogy az októberi bemutatkozó albuma után ez erősen változni fog. Ha teljesen más területről kellene egy nevet említenem, akkor pedig Gyurist hoznám fel, aki szerintem magasan a legjobb szövegeket írja itthon trap/hiphop vonalon. Senki nem hozza olyan erősen a szomorú, fekete ruhás, depis fiú-feelinget mint ő. Talán még külföldön sem.

Most egy videoklipre gyűjtesz az Indiegogon keresztül, mi a sztori emögött?

Egészen onnantól, hogy elkezdtem zenélni, mindig az volt a hozzáállásom, hogy ha már mindent csak pénzért kaphatunk meg ebben a világban, legalább a művészet legyen ingyenes és elérhető mindenki számára.

Ezért minden zeném ingyenesen letölthető a kezdetektől fogva. Így aztán nyilván nem jön be annyi pénz, mint amennyi valószínűleg bejöhetne, szóval úgy döntöttem, a közönségre bízom, hogy legyen-e videoklipünk. Ehhez hozzátartozik az is, hogy teljesen egyedül csinálok mindent, nincs kiadóm, nincs menedzsmentem vagy szponzoraim.

Szóval minden pénzem a közönségemtől jön, akik eljönnek koncertekre, vesznek merchet vagy fizetnek a digitális letöltésekért úgy is, hogy amúgy nem kötelező. Sokan kritizálnak ezért, mert üzleti szempontból nem biztos, hogy jó fogás, de nem érdekel. Így is működik a dolog. Sokan nem tudnak fizetni zenéért, mert egyszerűen nem futja rá nekik. Megteszik helyettük mások, akik esetleg vannak olyan szerencsés anyagi helyzetben, hogy tudják támogatni a művészetet.

ITT LEHET A KAMPÁNYT CSEKKOLNI!

Milyen terveid vannak még idénre? Olvastam, hogy az Aesthetic Perfection frontemberével turnéztok együtt, közös projelt is várható?

Szeptember 6-án indul az USA turnénk, ami két hónapig fog tartani és 36 fellépésünk lesz. Én eléggé magamnak való ember vagyok, az időm nagy részét egyedül töltöm, szóval így, hogy gyakorlatilag non-stop össze leszünk zárva két hónapig, nem tudom mi lesz a vége, de biztos vagyok benne, hogy legalább egy (, de inkább több) közös szám. Vagy megöljük egymást a második héten. Turnéknál sosem lehet tudni előre.

Ami pedig a saját terveket illeti, szinte biztos, hogy egy új single kijön szeptemberben, illetve egy remix album is várható, mert a Power c. számom felkeltette több techno producer érdeklődését is, én meg elég kíváncsi vagyok, mihez kezdenének vele.

Ha pedig hazaértem a turnéról nekiesünk a videoklipnek, a befejezésre váró albumnak, illetve több izgalmas kollaboráció is várható.

Na meg van egy új projektem is, de még mindig nem vagyok benne biztos, hogy tényleg életre akarom-e hívni ezt a dolgot. A lényeg viszont az, hogy úgy érzem most benne vagyok a flowban, szóval rengeteg izgalmas dolog fog történni a közeljövőben.

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.