Pestre jönnek a kijevi nu-punkok
szeptember 4, 2018

Még két éve a BUSH-on haverkodtam össze egy kijevi sráccal, Bogdannal, aki nem mellesleg szintén zenei blogger, és azóta már többször járt Budapesten, tavaly például hivatalból tiszteletét tette a Bánkitón. Elvittem egy csomó koncertre, többek között Veszélyes Faszfejre, ami különösen tetszett neki.

Aztán novemberben, amikor az azóta feloszlott Faszfej frontemberével, Lang Ádival terveztünk kimenni Kijevbe, nyilván írtunk Bogdannak, aki mondta, hogy pont koncerteznek a saját bandájával, a Komissiya-val azidőtájt, amikor mi ott leszünk, szóval mindenképp nézzük meg őket. Nem igazán készültünk semmire, hagytuk magunkat menni a flow-val. Egy picike külvárosi klubban volt a buli, a srácok cuki tinipunkot játszottak, és ami számomra a legmeglepőbb volt, hogy Bogdan mennyire jó frontember, és hogy a 40-50 fős közönség mennyire becsülettel pogózta végig az egész koncertet, mintha máshogy nem is lehetne végigállni azt az egy órát.

Ádi helyből meg is hívta őket Budapestre, ami úgy néz ki szeptember 15-én végre össze is fog jönni az Aurórában. Ennek kapcsán készítettünk egy interjút a srácokkal. Semmiképp se hagyjátok ki a pesti bulit, ahol fellép Lang Ádi új zenekara, a Mambo Rumble, a tavalyi Kikeltetős TPSRPRT és a The Somersault Boy is.

Erre már ment a going, ugye?

Posted by Mambo Rumble on Monday, August 20, 2018

KERET: Idén jött ki a debütlemezetek. Mik hatottak rátok, amikor készült? Sokkal punkosabb lett, mint az első kiadott számotok alapján várható volt.

Bogdan: Amikor a lemezt írtuk, rengeteg britpopot hallgattunk a kilencvenes és a nullanullás évekből egyaránt. Olyanokat, mint a Blur, az Oasis, a Radiohead vagy a Libertines. A kortársok közül meg a Slavest. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy az R.Complex-t egy konkrét banda vagy egy konkrét műfaj ihlette volna.

Sasha: Számomra egy visszatérés volt a gyökerekhez. Korábban ilyen zenéket hallgattam én is. Manapság azonban már nem hallgatok punkot vagy alternatív rockot, sokkal inkább a funk, a jazz, a soul és a latin zenék izgatnak.

Bogdan: Erről van szó. Ugyan gitárzenét játszunk, de egyre inkább keresünk hatásokat máshol is, legyen az népzene, elektronikus zene, jazz vagy akár pop. Ezáltal tudunk elkerülni a műfaji kliséket.

Milyen a kijevi gitárszíntér? Passzoltok bele? Sok hasonló artpunk banda van?

Bogdan: Mivel ugyanazokon a helyeken lógunk és lépünk fel, ezért mindenképpen kapcsolatban vagyunk a helyi punkközösséggel, de azt nem mondanám, hogy mi ehhez tartozunk.

A punk számunkra főleg a hallgatóval való őszinteségről szól, kimondani azokat a dolgokat, amik zavarnak minket, de nem az a fajta zene, amit az utcán hallgatunk fülessel.

Amikor a fogyasztói társadalomról vagy az élet értelmetlenségéről énekelünk, akkor azt azért kommunikáljuk hangosan és gyorsan, mert így érezzük át. Szeretjük látni, ahogy megvadul erre a közönség. Ugyanakkor szeretnénk, ha ennél többrétű lenne a zenénk, benne egyfajta iróniával – talán ez az, amit mi nu-punknak hívunk. És szerintem ez lehet a punkzene jövője, ezzel ragadhatja meg az emberek figyelmét.

Sasha: Úgy érzem, hogy minden előttünk van még.

Kijev mostanában kezdett el része lenni valaminek, hasonló folyamatokat látok, mint amik nálatok, nyugaton zajlottak le 20 éve.

Artur: Igen, most nincs igazán erős punkszíntér Kijevben, de az underground kultúrában nagy lehetőségek vannak.

Az Eggshell című számotok szövege a kedvencem, a vicces generációkritikája miatt. Szándékosan fókuszáltok a saját generációtokra, amikor szöveget írtok? Mi inspriál ilyenkor titeket?

George: A fogyasztói társadalom nyilvánvalóan a művészet egyik legfontosabb témája a tudomisén elmúlt 40-50 évben. Gondoljunk csak a Chuck Palahniuk-féle Harcosok klubjára, vagy akár a Slaves Take Control című lemezére. Rengeteg magasművészeti alkotás mutat rá a fogyasztói társadalom agyatlanságára, szinte lehetetlen nem élni ezzel a témával.

Számomra ebben az a legérdekesebb, hogy amit a fogyasztói társadalom művel a 21. században, az olyan, mint pestis idején karneválozni. Csomó dolog van, amiért ma tényleg aggódni lehetne: globális felmelegedés, háborúk mindenfelé, terrorizmus, fundamentalizmus ésatöbbi, közben az átlagembert meg csak az foglalkoztatja, hogy akkor most a Mekiben vagy a KFC-ben egye meg a burgerét.

Azt hiszem, valami egésszen szörnyű történik, ami a civilizációnk végét fogja jelenteni, mint az a nagy meteor, ami kipusztította a dinoszauruszokat, közben az emberek csak folytatják a vásárlást, hiába tudják, hogy ez az utolsó dolog, amit tenniük kéne. Ez kicsit megijeszt engem, ezért írtam ezt a számot.

Mikor kezdtétek ezt a bandát? Miért? Mi volt a célotok?

Bogdan: George-ot még az egyetemen ismertem meg 2016-ban, valami egyetemista tehetségkutatón játszottunk 15 ülő embernek. Mindketten zenekart akartunk. Szerencsére hamar megtaláltuk Sashát, aki az első basszusgitárosunk lett.

Az első próba nem ment túl jól, George túltolta a bélyeget, és a kórházban ébredt másnap. De ahogy egyre többet játszottunk együtt, rájöttem, hogy ez az a srác, akivel én zenélni akarok.

Az a célunk, hogy olyan zenét csináljunk, aminek kulturális hatása van, ami túlmutat rajtunk. Azt szeretnénk, hogy minél több ember számára fontos legyen a zenénk.

Sasha: Igen, mindenképpen szeretnénk játszani a Wembley-ben.

Bogdan: És headliner lenni a Nagy Galaktikus Fesztiválon.

Artur: Én csak néhány hónapja csatlakoztam. Bogdant 2015 óta ismerem, jártam is néhány koncertjükön, de nem gondoltam volna, hogy együtt fogunk zenélni. Most azonban ez az egyik legjobb dolog, ami történt velem. Csak annyi a célom, hogy alkossak, zenéljek és megosszam ezt másokkal, és hiszem, hogy létrehozhatunk valami nagyszerűt, mert a zene az, amit igazán szeretünk.

Interjú: Kálóczi Bence
Fordította: Lang Ádi