Keltető Zenék Videók PÉNZ Még
Melyik busz megy innen Kolorádóba?

Melyik busz megy innen Kolorádóba?

Hatalmas hype előzte meg az első Kolorádó fesztivált, akkora, hogy még a szervezőket is meglepte. Az érdeklődéssel együtt a programok is egyre híztak, a végére pedig egy arcpirítóan izgalmas line-up, és három napnyi pesties bulizás egy cserkésztáborban mellé maradt a rendkívül baráti, 6000 forintos bérlet. Sokan emiatt tömeget és káoszt vártak, de ez szerencsére elmaradt, helyette viszont kaptunk egy üdítően eklektikus, többnyire jól átgondolt underground fesztivált a budai hegyekben.

Kolorádó 2,8 kilóméternyi rossz, épp hogy egysávos útra fekszik a civilizációtól, de onnan is még legalább negyed óra Hűvösvölgyig eljutni, és bár az ingázással voltak kisebb fennakadások, végül mindenki be- és kijutott, pláne ha volt egy kis leleményessége, például stoppolni.

13411628_1131827233542511_1612490540907799681_o

A legzsúfoltabb ponton információim szerint nagyjából háromezren voltak bent, és szerintem a laza csütörtök és a kevésbé lendületes szombat között a pénteki volt a fesztivál legerősebb napja. Rengeteg fiatal volt, ahogy villamosoztam Hűvösvölgy felé, vagy vártam a fesztivál buszra, beszélgettem gimnazistákkal, egyetemistákkal, akik

nem is tudtak feltétlenül megnevezni egy fellépőt sem. Nagyon sokan csak a közelség, az olcsó bérlet és a hangulat miatt vettek jegyet,

viszont tök jó, hogy ezáltal rengeteg olyan produkciót ismerhettek meg, akikkel amúgy nem igazán találkozhatnának más, főleg a dogmatikusan ránkmaradt nagyfesztiválokon.

A line-up egyébként a fesztivál legerősebb pontja volt, talán korábbi Bánkitókhoz lehetne hasonlítani. Ahogy Sajó is írta, Budapesten jól ismert, azonban nagyjából csak 50 főt megmozgatni képes produkciókat több száz fős, érdeklődő közönség fogadott.

Gólya Udvart simán headline-olta a Fran Palermo és a Csaknekedkislány,

legalábbis ez a szó ugrott be nekem a koncertek alatt, hiszen még a színpad szélén is táncolt mindenki. Meglepően sokan voltunk az iamyank live banden vagy a Gustave Tigeren is, a legizgalmasabb tematikus nap pedig talán a csütörtöki Csűrös Mome Zaj volt, itt a Zip és a Vár Be Q különösen emlékezetes volt.

13483356_1131827856875782_5479972033485085982_o

Ami a helyszíneket illeti Gólya Udvar legalább olyan hangulatos volt, mint a Művészetek Völgyében, a Csűr pedig elég menőn meg volt vetítve, ezeket a helyszíneket nagyon jól kihasználták, de például a Székelykapu színpadnál első két nap a színpad fémszerkezete belelógott a névadó kapuba, utolsó nap pedig teljesen eltakarta azt a Cinema Bizarre kivetítője. A tessék-lássék Rét színpad volt ilyen szempontból a legszerencsétlenebb, ami néhány, fűre lerakott raklapból állt volna, ha az egyik fellépő nem kér a feje fölé legalább egy sörsátrat a tűző nap ellen.

A fesztiválon telekomosoknak egyáltalán nem, vodásoknak alig volt térerejük, amit a többség üdítően fogadott, de emiatt néha kicsit elveszettnek éreztem magam bolyongás közben. (És persze szar így Instagram függő zenei bloggernek lenni.) Szintén bosszantó volt, hogy

az olcsó bérletek hozták magukkal a drága pia árakat,

és a 300 forintos, nem visszaváltható repoharakat műanyag korsókat. (Legalább kevesebb műanyag szemét termelődött, de ez akkor se erre lett kitalálva.) Ráadásul ezúttal nem egy plasztikkártyáról olvadt le a pénz, hanem bizony jó öreg bankókat nyújtottunk át a pult fölött, talán ezért éreztem kicsit a végére, hogy bebaszás helyett a szokásosnál többen inkább valami kábóért kuncsorogtak a haveroknál, haverok haverjainál.

13482849_1132650890126812_5202894671689742232_o

De nem ennyire savanyú a szőlő, minden negatívum betudható gyermekbetegségnek, és a lelkesedésre, alázatra és problémamegoldásra egy szó se lehet.

Egy ilyen fesztivált, ha nem is a semmiből, de azért helyszínnel, koncepcióval, közönséggel együtt a nulláról felépíteni hatalmas teljesítmény,

és rendkívül kecsegtető vállalkozás az egyere megosztotóbb hazai fesztiválok között. Elképesztően jó energiák gyűltek össze, gyönyörű a helyszín, jó volt a közönség, mindennel együtt pedig jövőre a Kolorádó már az ország meghatározó újgenerációs fesztiválja lehet.

Képek: Szemerey Bence / Kolorádó Facebook

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.
Kövesd a KERET BLOGOT!