Szép és jó, ha egy zenekar az anyaországa mellett külföldre is ki szeretne jutni, de több dolgot kell felmutatnia ahhoz, hogy legyen értelme próbálkozni. A jó zene csak szükséges, de nem elégséges feltétel. A zene ugyanúgy termék egy piacon, mint a szotyi a sarki boltban. Az alábbiakban összegyűjtjük, hogy mik az alapvető feltételei annak, hogy egy magyar zenekar kijusson külföldre.

A magyar könnyűzenei exporttal foglalkozó sorozatunk első részében röviden kifejtettem, hogy állnak a jelenlegi témába vágó törekvések, ezúttal pedig azt próbáljuk megfejteni, hogy mi kell ahhoz, hogy ne öt ember menjen el például egy Amszterdamban játszó magyar banda koncertjére.

Jó zene

Annyira banálisnak tűnik, hogy sokan feleslegesnek tarthatják e bekezdést, de mégis muszáj megemlíteni.

Gyenge zenét a legjobb marketinggel és a világ legtöbb pénzével sem lehet egy szint után megfelelően pozicionálni,

így egy zenekar sikerének alapvető és elengedhetetlen feltétele az, hogy már az alapanyag olyan legyen, amire többen felkapják a fejüket.

Természetesen relatív fogalom a jó zene, ezért nem is próbálkoznék a pontos definiálásával. Talán jobb lenne a „különleges” szót használnom helyette – de ha valami egy adott régió aktuális trendjeinek megfelel, de nem mutat forradalmi újításokat, csak beilleszkedik egy működő sémába, akkor nem feltétlenül kell végtelenül formabontónak, a megszokottól eltérőnek lennie. Ma már nem nehéz utánajárni, hogy hol milyen zenekarok pörögnek: több felületről tájékozódhatunk arról, hogy mit szeretnek egyes országok, városok lakói.

Még véletlenül sem akarom azt mondani, hogy ötleteket kell lopni más zenekaroktól, de ha például Észak-Európában pörög a dreampop, és van egy hasonló stílusú zenekarunk, akkor azzal érdemes ott próbálkozni mondjuk Lengyelország helyett, ahol más lehet a menő.

Minden esetben fontos viszont az egyediség. Kell, hogy legyen egy saját arcod, hogy a produkciód kiemelkedjen a zajból, és egyáltalán észrevegyenek

– ennek meg kell jelennie a zenében, az arculatban és a kapcsolódó kommunikációban, vizuális megjelenésekben is: tehát minden felületen, ami a produkcióhoz kapcsolódik.

A különlegesség vs. sémákba illeszkedés terén találunk többféle pozitív példát. Minden földrajzi régióban megvan, hogy éppen mi számít menőnek vagy egzotikumnak: utóbbira példa a Kistehén USA-turnéja 2008-ban és 2009-ben, ahol főként tematikus, világzenei eseményeken léptek fel. Odakint azzal tudták magukra felhívni a figyelmet, hogy olyan zenét játszottak, amihez nem szokott hozzá az amerikai fül. Érdekes a Hellfreaks esete is, akik szintén többször jártak már az USA-ban és Európa országaiban: ők az ún. psychobilly stílusukkal – azt ötvözve még némi punkkal és metallal – hívták fel magukra a figyelmet, ami kis klubokban számos helyen számít különlegességnek.

A beilleszkedésre jó példa az Ivan & The Parazol vagy a Run Over Dogs esete: egyikük zenéje sem olyan, ami eltérne a rock and roll vagy a stoner trendektől, és számtalan zenekar alkot az ő stílusukban, viszont jó pozíciójátékkal képesek arra, hogy külföldön turnézhassanak.

Nemzetközi színvonalú felvételek

A jó zenét megfelelően kell rögzíteni és utómunkázni is. Erről gyakran elhangzik, hogy a lettorentezhető szoftverek korában bárki csinálhat világszínvonalú felvételeket otthon is, de a szobaproducerség csak bizonyos stílusokban és korlátokkal működik, és sokan nem tudják azt a minőséget hozni így, amit egy stúdiótól megkapnának. Ez persze költséges dolog, ezért ebből-abból le lehet faragni: míg az akusztikus dobokat egyértelműen stúdióban érdemes rögzíteni, gitárokat és szintiket egy kis szobában is fel lehet játszani, ha van olyan tag, vagy a zenekar környezetében egy olyan ember, aki konyít valamennyit a felvételezéshez.

Ha már odáig eljutsz, hogy egy külföldi szervező vagy újságíró belehallgat a zenédbe valamilyen felületen, akkor azzal az első pillanattól fogva el kell kápráztatnod őket,

ezért a gyenge minőségű felvételeket fel sem érdemes tölteni sehova, és a megjelenések közül ki kell emelni azokat, amelyek a legjobban sikerültek. Így biztos azokat a dalaid juttathatod el mindenhova, amelyeket te is szeretnéd, hogy először halljanak tőled.

Jó felvétel nincs jó utómunka – mixing és master – nélkül, de szerencsére ezt is megkönnyíti az internet. Kis utánajárással (esetleg rákérdezéssel) kiderül, hogy melyik stúdió melyik hangmérnöke csinálta a kedvenc zenekarod felvételeit, akire te is ráírhatsz, és ha jó a zenéd, jó eséllyel el is fog vállalni. Itthon is többen más országokba küldik utómunkára a nyersanyagaikat, aminek az ára gyakran megegyezik az itthoniakkal, vagy csak kicsivel magasabb a magyarországi szolgáltatásoknál. Arról nem is beszélve, hogy itthon is csak növekszik azoknak a hangmérnököknek és stúdióknak a száma, akik könnyűzenével foglalkoznak: Magyarországon is több szakembert találhatsz, akik nemzetközi színvonalú felvételeket csinálhatnak a zenekarodnak.

Marketing és menedzsment

Sokan hányingert kapnak attól a ténytől, hogy a zene egy termék, amit el kell adni. Igaz, nem úgy zajlik a folyamat, mint a sarki boltban, de a zeneiparban is tranzakciók jönnek létre zenész és közönsége között: koncertjegyek, megvásárolt kiadványok, vagy akár YouTube-on lejátszott dalok formájában. A megjelenések becsomagolása pedig több energiát és időt vehet igénybe, mint maga a művészi folyamat, és legalább ugyanolyan fontos szerepet játszik a sikerben – sőt.

A hatékony marketing megköveteli, hogy már a termék tervezésénél is figyelembe vegyük a márka szempontjait. Itt a márka a zenekar, a cél pedig az, hogy minél többen hallgassák a zenét, amit előállít, minél többen menjenek el koncertre, stb. Így már a dalszerzésnél át kell gondolni, hogy kinek szánjuk a zenét, és ez alapján haladni a végeredmény felé.

Természetesen nem állítom azt, hogy a sikeres zenészek kvázi laboratóriumi környezetben állítják elő a dalaikat, ez jobb esetben ösztönösen is működik.

Ha nem a művészi kiteljesedés az elsődleges célod, akkor folyamatosan agyalnod kell azon, hogy a te zenédet miként lehet pozicionálni úgy, hogy az a lehető legtöbb embert érjen el és megnyerje a tetszésüket.

A munka piszkos szarvas részét ebben a folyamatban a menedzser végzi, aki stratégiát épít, emailezget, telefonál, folyton új embereket keres meg, kapcsolatokat épít és tart, ott van minden fontos eseményen, és ismer minden fontos szereplőt.

Ez az ember lehet zenekartag is, de előbb-utóbb a legtöbb esetben külső ember végzi a menedzseri feladatokat. A legkevesebb köze van a kreatív folyamatokhoz, de az egyik legfontosabb ember a zenekar sikerében – ő az, aki például akkor is tud sok jót tenni showcase eseményeken, ha a zenekart nem válogatták be fellépőnek. Erről részletesen a következő cikkben fogok beszélni.

A szakma felé való kommunikáció legfontosabb eszköze egyébként a kiajánló, az a dokumentum, ami frappánsan, jól megfogalmazva és pöpec designba csomagolva mutatja be a zenekart a szervezőknek és a szakmának.

Tartalmaz minden fontos információt, fotó(ka)t, a zenekar felületeire átmutató linkeket – ez az egy-két oldalas dokumentum az, amivel egyből erős benyomást kell keltenünk az olvasóban: minél nagyobbakat dobunk benne (többezres közönség előtt lőtt fotó, magas megtekintettségű YouTube-videó, bármilyen jelentős mérföldkő megemlítése, ami megnövelheti egy szervező kedvét, stb.), annál nagyobb valószínűséggel érjük el azt a célt, amivel elküldtük a címzettjének.

És ami az egész összefogásához, gördítéséhez kell:

Pénz

Direkt hagytam utoljára, nehogy az elején elvegye bárki kedvét a külföldre kacsintgatástól. Az utazást, a szállást, a nevezési díjakat és a zenekar roadjait (akár egy bizonyos régióban megbízott kommunikációs vagy booking ügynökséget, akár a turnémenedzsert vagy a technikust) ki kell fizetni, amihez gyakran mélyen zsebbe kell nyúlni. A zenekar olyan vállalkozás, ami sokáig profit nélkül működik, ezért tényleg tiszta szívből szeretni és akarni kell. Ám lehet okosan pakolgatni a pénzeket – itthon koncertezni, hogy később külföldre menjünk, okosan merchandise-olni, közösségi finanszírozásban gyűjteni, pályázni, vagy a saját zsebünkbe nyúlni – a finanszírozási formákkal szintén egy későbbi cikkben foglalkozom majd részletesen, konkrét példákon keresztül.

Hát nagyjából ennyi. A fentiek rengeteg mindent magukban foglalnak, és még kiegészíthetjük több szemponttal, de bennük van minden, ami alapkövetelmény a külföldi karrierhez. Hajrá!

A szöveg szerzője: Balázs Konrád