Persze, menő most éppen idehaza a pszichedelikus zene, ezt mindenki tudja aki kicsit is ismeri a magyar zenei színtért, de mitől lesz éppen más a Kamikaze Scotsmen zenéje mint a többi zenekaré akik követik a csordát?
Hát szerintem mondjuk attól, hogy nem ez a zenéjük legfőbb eleme. A csapat már 2012 óta létezik és előző két EP-jük, a Prologue és az ARK meghallgatása után világossá válik, hogy náluk inkább a progresszív rock dominál. A pszichedelika akkor került a képbe, amikor a zenekar a Balaton Method című filmhez készített két számot, név szerint a ‘These Hills‘-t és a ‘Das Land‘-et. Ez a két dal annyira beindította a zenekarnál a kreatív folyamatot, hogy egy egész albumnyi matéria kerekedett ki belőle és a Kamikaze Scotsmen eljutott oda, hogy kiadja első nagylemezét. Bátor lépés ezt úgy, megtenni, hogy kimozdulnak a komfortzónájukból és új elemmel bővítik a hangzásvilágukat, de vajon hogyan illeszkedik a pszichedelikusság a zenekar eddigi progrockos hangzásába ?
Baromi jól. Ennyi.
És itt a pszichedelikát nem úgy érdemes elképzelni, mint mondjuk a Middlemist Red esetében, úgyhogy aki hasonlóra vágyik, annak csalódást okozhat majd a lemez. A számok nem annyira riff orientáltak, az összes formabontóan strukturált, nehéz bennük egy stabil pontot találni amire rá lehet sütni, hogy „Na igen, ez most itt egy refrén!„, szóval röviden: Olyan igazi progrockos az egész!
Az album az ‘Anemone‘ című dallal nyit, ami nem egy erős felütés, hanem inkább egy lassan építkezős, hangulatos szám ami kvázi kézen ragadja és bekíséri a hallgatót a Modern Day Gardening furcsa világába. Viszont az ezt következő dalhármas, a ‘Wheels/Circles‘, a ‘Pop‘ és a ‘These Hills‘ közül mindegyik annyira erős és lendületes szám, hogy egyszerűen azonnal bevonz az egész cucc. Szerintem az album legjobb pontja ez a három szám így gyors egymásutánban. A ‘Wheels/Circles‘-ben és a ‘Pop‘-ban ráadásul zúzós stoner elemek is keverednek a nyugodt, pszichedelikus részekkel. Néha már-már a korai Kyuss-ra és Queens of the Stone Age-re emlékeztet. A ‘These Hills‘ pedig remekül beleillik az album egészébe, annak ellenére is, hogy a többi számnál jóval előbb íródott.
Az energikus nyitás után érkezünk el a korong első igazán lassú trackjéhez, a ‘Count to Ten‘-hez, ami pont akkor és ott van a lemezen, amikor és ahol lennie kell. Ezt követi a ‘Need No‘, ami igazából inkább egy átkötő dal, de annyira pörgős és energikus, hogy nincs szívem így hívni. A maga 51 másodpercével annyira lázba tud hozni, hogy minden egyes hallgatás után kedvem támadna kifutni az utcára kukákat borogatni meg emberekre kiabálni. Tökéletes átlendít az album második felére…
…ami sajnos már kevésbé tetszik mint az első.
Félreértés ne essék, korong második felével sincsenek nagy gondok, csupán nem hozza azt az igen magas szintet, mint az első fele.
A ‘Fényerdő‘ és a ‘Das Land‘ (ami szintén a Balaton Method-hoz íródott) nagyon erős számok, viszont az ezt követő utolsó három szám az, amiknél minden hallgatásnál úgy érzem, mintha egy falba ütköznék. Erről leginkább a ‘Pink‘ tehet, ami egy 7 perces szám, ám én úgy érzem, hogy lehetett volna bőven rövidebb is. Az alapötlet úgy túl lett nyújtva mint a Hobbit filmtrilógia. A ‘Silent and Sore‘-t se érzem kiemelkedő számnak, a záró ‘Mantra‘ pedig ugyan tökéletes zárószám az albumhoz, amolyan igazi „lehozós” élmény, sajnos az albumtól függetlenül már nem tudnám élvezni. Külön a szám értelmét veszíti.
A Kamikaze Scotscmen nagyon közel került hozzá, hogy tökéletes legyen az első LP-je, de sajnos a végén kicsit elcsúszik a dolog. Ennek ellenére a korong remek, sok kiemelkedő dallal és ami a legfontosabb, karakterrel!
- Aki kíváncsi a zenekarra élőben, az megnézheti lemezbemutató koncertjüket május 26-án a Toldi Klubban.
