Kikeltető PÉNZ
Azt mondják pécs magyarország seattle-je
“Nem biztos, hogy nekünk kell megfogalmazni, milyen zenét játszunk”
Kaktus interjú

“Nem biztos, hogy nekünk kell megfogalmazni, milyen zenét játszunk”

Kaktus interjú

Nem, a csodatövis nem szúr, csak egy pszichotripbe ránt be, természetesen mindenféle erőszakot mellőzve. A Kaktus-ra Kikeltetőre való jelentkezésük során figyeltünk fel, és azóta sem csalódunk bennük. A zenéjük első hallásra egy másik dimenzióba kalauzolt bennünket. A srácok egyre nagyobb és nagyobb sikereket elérve kovácsolódtak össze, októberben egy nagylemez kiadását is tervezik, arról nem is beszélve, hogy fellépnek a VOLT fesztiválon a KERET színpadán, ráadásul a Middlemist Red énekesével, Nové Somával közös számon dolgoznak. Az együttes tagjaival beszélgettünk alakulásukról, a zenéjükről, és arról, hogyan áll össze atomjaiból ez a különleges világ, amit közösen építenek, fel a próbákon és a színpadon.

A pécsi Nappaliban nemrég volt az első koncertetek szülinapi évfordulója. Milyen mérföldkövet jelentett ez számotokra?

Szula Gergely: Mi innen számítjuk a Kaktust, mint zenekart, mert előtte nem vettük nagyon komolyan, meg nem gondoltunk rá úgy mint együttes. Néha összeültünk, csinálgattunk számokat, de ez személy szerint számomra egy korszak lezárása volt.

Úgy éreztem, lezárunk ezzel egy korszakot, mert most már nagylemezre készülünk,

fellépünk a VOLT Fesztiválon is, ami az első igazi fesztivál fellépésünk lesz. Utána egy időre viszont eltűnünk, augusztusban felvesszük a lemezt, ami a tervek szerint október elején kijön. Igazából most ért meg erre a zenekar, most érezzük azt, hogy van bennünk elég energia, lendület ahhoz, hogy egy albumot elkészítsünk.

Érezhetően elég jó az összhang köztetek, hogyan rakjátok össze a számokat?

Irsik Bence: Mindig van valami, egy-egy elem, vagy egy dob-téma, vagy egy gitártéma, amiből kiindulunk. Igazából bárkinek a saját ötleteiből születhetnek számok, nem nagyon van olyan, aki megírja őket.
Borbás Olivér: Olyan is van, hogy egyet valaki, úgy ahogyan van, kitalál, és végig visz, és arra mondjuk azt mindannyian, hogy ez jó lesz így.
SzG: Egyikünk megmondja, hogy ezt nagyjából így szeretné, mi meg leokézzuk, és apró változtatásokkal persze, de szerkezetileg szinte ugyanaz marad. Nem nyúlunk bele mindenáron valamibe csak azért, hogy benne legyen mindenkinek a keze munkája. Ha azt mondjuk valamire, hogy jó, így ahogy van, akkor jó úgy, ahogy van és kész.

Meg tudnátok nevezni olyan egy-egy titeket érő impulzust, vagy kedvelt zenekart, korszakot, ami kihatott a zenétekre?

SzG: Borbás Olivér. Nekem például elkezdett változni a dobolásom miatta. Eleinte hozott olyan kész szám ötleteket, ami alatt olyan dob volt, hogy hozzá se tudtam szólni, nem hogy lejátszani. Lelassítottuk az ilyen bemidizett dobokat, kisilabizáltam, hogy mi lehet, leírtam kottába. De a lényeg a lényeg, hogy

rájöttem arra, hogy ez mennyire egy szabad dolog, egy szabad műfaj, amit mi csinálunk. Igazából bármi befolyással lehet rád. Nekem ez volt nagyon fontos, ha a Kaktusról beszélünk.

BO: Ő igazából rock dobos volt mindig is, én meg hozom a szarjaimat neki és ezzel együtt nyílik ki. Például előrukkolok egy Balaton Sound EDM-el, amiben van egy jó effekt, és akkor rájövünk, hogy bazmeg ez kurvajó. Tehát az inspiráció bárhonnan jöhet.

Bence

Mikor kezdtetek el együtt dolgozni a Kaktusban?

Egyszerre: 2014 szeptemberében, 2 éve, basszameg.

Mióta foglalkoztok zenével?

BO: Én amióta a The Popeye alakult, akkor kezdtem el komolyan, meg azért előtte is egy kicsit, a Gergővel pedig kábé 3-4 éve zenélünk együtt.
SzG: Én úgy emlékszem 13 évesen kerültem be a kaposvári fúvós zenekarba, és akkor volt az először, hogy ütősként közösen zenéltem emberekkel. Az egy nagy lökés volt, hogy úristen, hát ez nagyon jó. Csináljunk zenekart, saját zenekart, rockot, altert is, meg mindent. Volt pár rosszabbnál rosszabb próbálkozásom, rosszabbnál rosszabb zenekarokkal, de aztán kialakult.
IB: Nekem a Kaktus előtt nem volt zenekarom.
BO: Ugye, Bence, nálunk fontos kiemelni, hogy mi elkezdtünk együtt egy ilyen könnyűzenei pop produkción dolgozni, talán 4-5 éve. Bence nagyon lelkes volt, hogy mutattam neki egy csomó mindent.
IB: Ez tök fontos a zenekar szempontjából, mert egy tök fontos eszköz nálunk a számítógép, ami más zenekaroknál nem annyira használt.
György Norbi: Én nyolcadikos ballagásomra kaptam a basszusgitáromat. Mindig voltak ilyen próbálkozások, de számomra az elmúlt 2-3 év, amikor sűrűbben volt valami, amiben részt vettem, na meg most a Kaktus.
Terényi Zsuzsi: Én 11 éve zenélek. Hat évig hegedültem, és ez az ötödik év, hogy dobolok. Arass Bandben keztdem el zenélni, a Maniac Brass Bandben, Gergővel dobolunk benne.

Elég sok változás volt a zenekarban a Kaktus születése óta, tagfelvétel, tagcserék. Hogyan alakult ez?

SzG: Tavaly augusztusban mondtuk azt, hogy most már muszáj megcsinálni a teljesen élő szettet, én pedig nem tudok annyi szólamot lejátszani, ami van a felvételeken, de a legtöbb dalnak az esszenciáját adja. Szóval kellett még egy ütős, és akkor egyértelmű volt, hogy Zsuzsi kerül be a zenekarba.
SzG: Tagcsere is történt, Keve sajnos nem tudta velünk folytatni a Kaktust, így bevettük Norbit, akinek nyitottan állunk az ötleteihez.
GyN: Parázok, de jól érzem magam a zenekarban. Geri felhívott egy este, hogy akarok-e belépni a zenekarba. Én előtte is szerettem már a Kaktust, szóval tök örültem, és igent mondtam.

Mi volt eddig a legjobb koncertetek?

BO: Szerintem tavaly a Nappaliban.
IB: Az a buli miatt, meg minden miatt. Az egész este nagyon jó volt.
SzG: Olivér és Bence úgy emlékszik, hogy életünk legjobb koncertje, de hát mindketten annyira részegek voltak, hogy nekik nagyon jó volt a hangulatuk az biztos. A KERET szülinap nagyon jó volt, nem is rontottunk semmit, meg a buli is jó volt. Na, az például a Müsziben, az egy mérföldkő volt,

ott éreztük így először igazán, egy zenekarnak magunkat.

Eddig mindig az volt, hogy próbákon csak matekoztunk, hogy na akkor nekem mikor kell belépnem, mert vannak nálunk ilyen érdekes szerkezetek, lüktetések, meg egymáshoz kapcsolódó szólamok, de addigra már belerázódtunk, tehát sokkal szabadabban és könnyedebben tudtuk venni az egészet. Akkor volt az, amikor egymás utáni két héten voltak koncertjeink.
BO: Igen, az Akvárium, utána meg a KERET szülinap. Akvárium is jó volt, csak kicsit talán steril.
IB: Szeptemberben volt a Yamina (lemez) bemutatja, ott már félig élő volt a dolog, mert basszusgitáros már volt, egy harsonás is velünk tartott, de nem volt még másik ütős, és még metronómra játszottunk, mert volt még egy-két elem, amit előre felvettünk. Október körül kezdtünk el a Kevével meg a Zsuzsival intenzíven próbálni. Decemberben volt az első koncertünk ezzel a felállással a Szabadkikötőben.
TZs: Na, az például nagyon jó volt, az első ilyen, amikor élő zenekari tagokkal játszottunk. Ez is egy mérföldkő volt. Arra számítottunk, hogy lesznek ott páran, ismerősök, lejátsszuk a számokat és ennyi, de nagyon, nagyon jó volt.

Olivér2

Mennyit próbáltok?

IB: Nagyon keveset, volt ősszel egy intenzívebb időszak, amikor bekerült a plusz két tag, akkor nagyon sokat próbáltunk, de amúgy havonta egyet nagyjából, és általában koncertek előtt többet. Sokfelé vagyunk az országban, nehéz összehozni.

Van kedvencetek a saját számaitok közül?

IB: Amikor játszottuk a ‘Crazy’-t, az egy feldolgozás, azt nagyon szerettük. Ebből most lesz egy új szám, abból megtartottunk részeket, azt nagyon szeretjük.
BO: Nyilván más hallgatni és játszani. Van olyan, amit nagyon jó játszani, de nem olyan jó hallgatni. Például én imádom hallgatni a ‘Red’et, de nem szeretem játszani.
SzG: Én imádom játszani a ‘Red’et.

Ha jól tudom, sokszor megkapjátok, hogy hiányolják az énekhangot a zenétekből. Terveztek ezen változtatni hosszútávon?

BO: Annyira nem. Mindenki piszkál minket, hogy kéne énekes, de mi ezt nem gondoljuk. Úgy csináljuk a zenéket, amihez kedvünk van, ha nincs kedvünk, akkor nem rakunk bele. Automatikus dolog, ha nem kell, akkor nincs, ha kell, akkor meg szerzünk valahonnan. Sokszor megkapjuk koncertek után, hogy hát hallgatnám, ha lenne benne ének, de ez így szar. Azért belerakni egy énekest, hogy többen szeressék, annak nincs értelme. Megcsináljuk jól, aki szereti, szereti, aki nem, nem.
IB: Amúgy sem szólnak semmiről a számok, nem nagyon kívánja meg, hogy valamiről énekeljen benne egy ember, mert igazából inkább csak hangulatfestés. Impresszionista zenét játszunk. Nem érezzük, hogy szükség lenne rá. Amikor úgy érezzük, hogy egy dal kész, akkor úgy érezzük, hogy kerek az egész.

Pár szóval, ha jellemeznetek kéne a zenéteket mit mondanátok?

IB: Cikkekben azt szokták írni, hogy pszichedelikus experimentális. Amit mi annyira nem szeretünk. Mert szerintünk nem pszichedelikus és nem is annyira experimentális. Alapvetően nagyon a közepén áll az egész spektrumnak, és mindenbe kicsit belekóstol.
BO: Mostanában menő írni, hogy pszichedelikus. Jó, jó pszichedelikus, zene. Igazából annyira nem az, tehát elég konkrét, már-már néha ilyen popos.
IB: Ami a legjobban találó talán, a legközelebbi, amire jutottunk az avantgarde-pop.
BO: Elektronikus impresszionista avantgarde.

SzG: Az, hogy milyen zenét játszunk, nem is biztos, hogy nekünk kell megfogalmazni. Szerencsére. Mi nagyjából tudjuk, meg érezzük, de nekünk az elég.

BO: Érzed, hogy mi fér bele, de nem tudod, hogy mi az. Vannak határai, amit érzünk, meg tudunk, de nincs ilyen, hogy rock zenét játszunk, csak kettőnégy, csak ugyanaz a basszusgitár. Nem ez vagyunk, vannak jelzők, de nincs konkrét stílus.

Mit gondoltok erről a nagy pszichedelikus hullámról?

BO: Igazából kicsit már sok. Szerintem jó, csak az a baj, hogy mindenki, aki elkezd zenekart csinálni, ilyet csinál, mert most ez megy, és ez gáz. Kábé már háromszáz-ezer pszichedelikus zenekar van Magyarországon és ebből mondjuk öt jó. Elcsépelt lett szerintem.
SzG: Előbb vagy utóbb, szerintem egy olyan 5 éven belül ez a pszichedelikus szó egy szitokszó lesz. Azért mert annyian állnak hozzá úgy, hogy az érződik a zenéjükön, hogy “na, srácok zenéljünk, milyen zenét csináljunk?”,

hát valami pszichedelikusat, meg legyen pasztell, meg elfolyós, lebegős gitárhangzás, és közben semmi koncepció nincs benne.

BO: Delay, szar minőségű dob, csávó énekel benne, az is full el van delay-ezve, és akkor az már pszichedelikus rock zene. Ez olyan mintha megfognál egy semmit és idebasznád az asztalra.

A fiatal, feltörekvő együttesek közül kit tartotok meghatározónak itthon?

BO: A Makrohangot nagyon szeretjük. Vagyis én igen. A Kamikaze Scotsment is. És a Fran Palermot. Meg a Midddlemist Redet nyílván.

Az Akváriumban zenéltetek januárban a Middlemist Red előtt, terveztek valamilyen további kollaborációt a zenekarral?

SzG: Tervezünk. Minden arra mutat, hogy készítünk Nové Somával egy közös számot. A dal alapjai már megvannak, kvázi a saját részünket nagyjából már megírtuk, majd a Soma ír hozzá egy szöveget meg kitalál rá valamit, és akkor majd alakul.

Fotók+szöveg: Kirschner Petra

  • Csípjétek el a Kaktus zenekart legközelebb a VOLT Fesztiválon, június 30-án, a Ten Years Before, az Open Air Rádió és a KERET blog közös színpadán! Eseményért katt ide!

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.