Újhullámos balkáni kalandozás: újra Magyarországra jön a Seine

Hangok a szomszédból

március 9, 2020

keretblog.hu

309

Minimál gitártémák, remek ízléssel eltalált, feszültséget keltő, agresszív váltások, folyamatosan együtt zakatoló gitár és dobszekció, nyughatatlan harmóniákra épülő szokatlanul éteri énekhang. Kicsit trip-hopos, néhol grunge, folk-punk elemekből táplálkozó projekt. Felkavaró, mérges, melankolikus, de mindenképp nagyon ipmulzív. Seine.

Egy tíz éve folyamatosan változó zenekarról beszélünk, aminek az alapjait Ivan Ščapec fektette le. Ekkor még egyszemélyes formációról volt szó, amiben a frontember harmonikával kísérte magát, de mivel ebben az időben volt egy másik, populárisabb zenekara, a Seine nem igazán tudott kibontakozni. 2016-ban jött el az igazi fordulópont, amikor Dimitrij Petrović és Boško Mijušković csatlakozott Ščapec-hez, és nem sokkal később, az első single-jük megjelentetése után a zenekar megnyerte a legnagyobb regionális tehetségkutatót, a Demo Festet.

2017 szeptemberében adták ki első, Sno Sna című lemezüket, ami a szlovén Moonlee Records és a francia VOX kiadók gondozásában jelent meg – ezt a kritikusok is az év egyik legjobb albumának tartották.

Végül 2018-ban a zenekar végleges felállása egy duó lett: Ščapec és Petrović lassan egyre inkább az elektronikus hangzás felé fordult, amelyre a mai napig jellemzőek a punk hatások, de sokkal szívesebben kalandoznak egyéb műfajokban, azóta leginkább trip-hop elemekkel és matek groove-okkal operálnak.

A folyamatosan turnézó duó energikus és érzelmes élő koncertjei által szerzett magának jó hírnevet. Bár még nem találkoztam velük élőben, van egy live session videó róluk, amiben azért eléggé átjön, hogy van kémia a zenészek között. És szerintem ez egy koncert hangulatát iszonyúan meghatározza.

Az első album szövegeire sokkal inkább jellemző egyfajta költői hozzáállás, egy belső, intim kifejezésmód, és zeneileg ez melankolikusabb és egyszerűbb, mondhatni, kezdetlegesebb is.

Ehhez képest a második lemez inkább politikai, disztopikus, sötét, de elmés hangulatú témákban kalandozik szövegszinten, zeneileg pedig komplikáltabb és agresszívebb az előzőhöz képest, a témákat sokkal ügyesebben irányítják, és bontják ki.

Ezt a változást, illetve az albumok eltérő üzenetét szerintem leginkább a két nyitódalhoz készült klippel lehet szemléltetni.

Az első a ‘Šilo’-hoz készült. A klip főszereplője egy groteszk, magányos, öreg szörnyecske, tele szögekkel. Ez szimbóluma a sebeknek, amik ugyan eltorzítanak, de amikkel mégis megtanulunk együtt élni, így nemcsak, hogy a részünkké válnak, de emlékeztetnek arra, hogy kik vagyunk. Ebben a klipben az a különösen nyomasztó, hogy olyan, mintha ennek a lénynek semmi más nem maradt volna még saját magából sem, csak ezek a sebek. Hiába viszi fel a cérnákat a padlásra, valami láthatatlan erő éjszaka fogja, és egyszerűen kihúzza őket a helyükről. Hát mit ne mondjak, velős kezdés.

A második, 22 című lemezükön szereplő első dal pedig a ‘Nebo’. Az ehhez készült klipben gyakorlatilag Bábel története látható, és mivel a zenekar előszeretettel ír disztópikus témákban, ez egyfajta újramitizálásként is felfogható: emberek rabszolgaként dolgoznak abban a hitben, hogy isteni magasságokat érhetnek el munkájukkal, miközben névtelenül és arctalanul halnak bele a sziszifuszi munkába. Ebben a jelenetben különösen tetszettek a kopjafák: mindegyik ugyanolyan, egy lapátból és fejfedőből összeeszkábált jelzés, amely alatt még a talaj sem szilárd. A munka még éjszaka sem áll meg, a fejfák szaporodnak, a torony épül, végül nagy vihar kerekedik, végül, amint az emberek azt hiszik, elérhetik ezt a transzcendens magasságot, a végső konklúziót homály fedi, csak egy kis rés van a hatalmas, vészjósló felhőn, amelyen kilátunk. És mit látunk?

Semmit, csak sötétséget, és még a kis szűk rés is bezárul előttünk. Semmit sem tudunk. Gyakorlatilag ebből a tudatlanságból fakadó kilátástalanságra, az emberség elsivárosodására, a rendszer hamis ígéreteiből fakadó haragra kíván rámutatni az album egésze.

Szerző: Mihályi Szofi, Címkép: Seine Facebook-oldal