A háromtagú Kloggs legutóbb a Kuplungban lépett fel, és az idei Kikeltető legjobb tizenhat zenekarában is benne voltak, ám sajnos nem sikerült bejutniuk az elődöntőbe. A jelenlegi felállást Nagy Gerda (szintetizátor, vokál), Kása Márton (dob) és Lévai Péter (gitár, vokál) alkotja 2014 májusa óta.

Marci és Peti 2012-től próbálkoztak különböző hangzások és basszusgitárosok beépítésével, aztán 2014-ben jött a képbe Gerda. Ugyanebben az évben feltűntek már a Rakétán, de a DUDIK-on és a BOTB-ben is hallhattuk már őket, majd eltűntek, hogy 2015–ben előhozakodjanak az Outer Shell címet viselő EP-jükkel, amit egy piros játékmikrofonnal rögzítettek Petinél, úgyhogy valódi lo-fi hálószobapopot kapunk az első hangzóanyagtól.

Az egy dolog, hogy ezen az EP-n minden számnak külön neve (mármint személyneve) van, hiszen mindegyik külön egyéniség, de a második, már minőségi körülmények között rögzített Jim Has All The Answers (2016 ArtistFactory) is teljesen más hang- és képvilággal rendelkezik. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az ’Evolve’-hoz készült klipjük, amit Sinco-val forgattak.

„Azt, hogy minden, kezünkből kiadott anyag egészen máshogy szól annak köszönhető, hogy mindhármunknak más a zenei ízlése. Én post-black-grunget-ot, Gerda reneszánsz romantikusokat, Peti pedig Justin Timberlake-et hallgat…”

A szintetizátorral is nagyon jól szólnak, de elmondásuk szerint mégiscsak hiányzik egy basszusgitár a hangzásból, ugyanakkor tetszik nekik a hármas felállás a színpadon. Külön érdekesség egyébként, hogy a stúdióban körülbelül hatszáz sávban kell a szintetizátort rögzíteni, élőben mégsem érezni a rengeteg utómunkát.

„Sok kritikát kaptunk hogy nincs egyben a színpadkép, de igazából nem is nagyon tudjuk, milyen a jó kinézet. Mi csak magunknak játszunk.”

A magát experimentális garázspop stílusúnak belőtt banda játékáról egyébként rögtön a Queens Of The Stone Age jutott eszembe, plusz a klasszikus gitármenetek is elég jól felismerhetőek, a ’Hamburger’ c. számról pedig konkrétan a Scott Pilgrim vs. the World filmben éreztem magam. Ugyanakkor nagyon ügyesen ugrálnak ütemek és stílusok között egy-egy szám közben, ebben meg kicsit Makrohangra hajaznak.

Nem különösebben jellemző a refrén, a szövegeket sem gondolják túl, de ez pont jól áll nekik, mert majd’ minden szám végén jön egy jó kis bólogatós-megőrülős rész. A Kloggs már dolgozik egy következő albumon egyébként, de nemsokára egy új klipjük is bemutatkozik itt, a KERET blogon.

Mindent összevetve tényleg újszerű zenével van dolgunk, aztán csak remélni lehet, hogy a nagyérdemű is észreveszi ezt, ha elment a psycho-surf rock hullám. Mondjuk a hazai tempót ismerve ehhez kell még pár év, mindenesetre érdemes figyelemmel követni a Kloggs fellépéseit.

Kövessétek a bandát Facebookon, és iratkozzatok fel Youtube-csatornájukra is.

Buzás Lelle írása