Beszéltem a startupperekkel, akik forradalmasítanák a koncertszervezést
június 27, 2015

A holland székhelyű, jelenleg Budapesten, a Google Ground start-upoknak szánt mentor programjában részt vevő Gigdiving ötlete három éve született meg Weining Hung fejében. „Több száz koncertre járok egy évben, de még mindig van olyan zenekar, akikkel nem találkoztam.”

„Miért nincs erre egy platform?”

– tette fel a kérdést Meindert Kamphuis, Hung mostani üzlettársa, majd összerakták tudásukat, Kamphuis hozta a fejlesztői, Hung pedig az üzleti részét, és megalapították a Gigdivingot. A szolgáltatás célja, hogy a független zenekarok könnyebben juthassanak el külföldre, közösségi finanszírozással.

IMG_8009

„Alapvetően a zenekarok számára a turné az alapegység, nem egy-egy külföldi koncert.  Arra kell fókuszálnunk, hogy össze lehessen gyűjteni a pénzt egy egész turné támogatására. Vehetsz jegyet a már meglévő városok koncertjeire, és hozzáadhatod a turnéhoz a saját városodat is. Annál nagyobb lehet a turné, minnél többen mögé állnak. Egyébként nagyon kellemes élmény volt minderre rájönni, ahogy egyre több promóterrel és helyszínnel beszéltünk, mindenki nagyon segítőkész volt.” – Mondja Weining, majd folytatja.

„Azt vettük észre, hogy talán az a legjobb, ha közvetlenül a zenekarokkal dolgozunk, így könnyebben el tudjuk érni a rajongóikat és az ő barátaikat, családtagjait. Alapvetően elég nyitottak vagyunk együtt dolgozni helyszínekkel, és promóterekkel, de rajongó centrikusak vagyunk. Egy-egy kampányt egy promóter vagy zenekar indít be, de aztán

maga a turné már a rajongókon múlik, ők mondják a városokat és ők foglalják a jegyeket.”

gigdiving

A Gigdiving tehát főleg kisebb, független zenekarokkal foglalkozik, hiszen – ahogy Meindert fogalmaz – „nekik van a legnagyobb szükségük erre, akiknek nem annyira egyértelmű, hogy hogyan tudnának megfizetni egy olyan turnét, aminek csak az utazási költsége sok száz vagy akár ezer euróra rúghat.” Ugyanakkor nem látnak akadályt arra, hogy később, ha már szélesebb körben ismert lesz a szolgáltatás, akár a nagy előadók is csatlakozzanak hozzá, hiszen a rendszer egy jó biztosítékot jelenthet számukra is, és így akár azok az előadók is felléphetnek kisebb országokban, városokban, akik eddig látványosan kerülték azokat, például azért, mert a koncertszervezők nem akartak negyed-, félházas aréna koncertekkel kockáztatni – kítűnő példa erre, hogy

a legtöbb éppen futó nagy zenekar a fesztiválokat leszámítva bécsnél közelebb általában nem jön a magyar közönséghez.

A következő zenekar egyébként egy egyiptomi női metál zenekar, a Massive Scar Era lesz, velük fogják kipróbálni először a turnés formátumot. Ők egy jó példa arra, amikor egy független zenekarnak van egy jelentős rajongói bázisa odahaza, de külföldön is. Többször léptek már fel például Svédországban, vagy az USA-ban, de most többet akarnak, úgyhogy a Gigdiving segítségével elkezdtek tető alá hozni egy európai turnét.

IMG_8019

Meindert szerint a koncertszervezés és a promóterek teljesen máshogy működnek Budapesten, mint Amszterdamban. Odaát, bár sokkal kevesebb ember él, sokkal több promóter dolgozik, és míg az ottani szervezők főleg a közönség igényeit és az üzleti szempontokat tartják szem előtt, az itthoniak inkább véleményformálók akarnak lenni. Ez Hong szerint egyfelől jó, mert

„így lehetőség van különleges, kísérleti produkciókat is színpadra állítani, de másrészt, üzleti szempontból növeli a megtérülés kockázatosságát.

Ilyen például az A38 Hajó. Az egy nagyon jó helyszín, nagyon szép és hangulatos, és bár nagyon jó zenét játszó zenekarokat hívnak, nem vagyok benne biztos, hogy ez nekik mindig megtérül.”

Szerettem volna ezzel kapcsolatban megkérdezni az A38 Hajót, de sajnos több e-mail után sem kaptam választ az illetékestől.

A Gigdiving tehát végső soron arra próbál megoldást találni, hogy a szervezők ne a levegőben tapogatózzanak a zenekarokkal, hanem pontosan fel tudják mérni, hogy hány ember fizetne egy-egy előadóért, hogy a saját városában láthassa azt élőben. Weining egy japán zenekart, a Dir en Grey-t hozta fel példának, akik többször léptek fel Németországban és Hollandiában, de Budapesten még egyszer sem. (Mint kiderült, 2011-ben volt már itt egy koncertjük – a szerk.) Pedig a bandának nagy tábora van itthon is, ehhez csupán el kell menni egy budapesti Anime Conra, de ez valószínűleg nem tartozik a legtöbb promóter kedvenc délutáni hobbijai közé. De Weining ott volt, és többektől hallotta, hogy vettek jegyet a banda németországi koncertjére. „Ha ők használták volna a mi platformunkat, akkor a banda talán eljutott volna ide is.”

És nem féltek attól, hogy olyanná váltok a koncertszervezők szemében, mint az Uber a taxisoknál?

„Ez egy nagyon jó kérdés. Azt próbáljuk elérni, hogy a koncertszervezés intézménye sokkal nyitottabb legyen bárki számára. Ha promóter akarsz lenni, az lehetsz a mi platformunkkal. A végén pedig talán elvékonyul a határ promóter és rajongó között, és ilyen szempontból igen, egy kicsit hasonílt a Gigdiving az Uberre.”

De nagyon előre szaladtunk. „Még mindig az első stádiumban vagyunk, jelenleg három zenekar van a tarsolyunkban. Ha kettő, vagy akár csak egy turné sikeres lesz, akkor tudni fogjuk, hogy működik. Egy-egy koncertet már sikerült jól megszervezni, de a turnék még csak most jönnek.”