Kikeltető PÉNZ
A Fekete Zaj arcai mondják el, mitől utánozhatatlan ez a fesztivál

A Fekete Zaj arcai mondják el, mitől utánozhatatlan ez a fesztivál

Hosszú kihagyás után idén először tért vissza a Sástó partjára a Fekete Zaj fesztivál – a kemény, sötét, underground zene kedvelőinek zarándokhelye.

A változatos lineupról és kulturális programokról már korábban beszámoltunk, most élőben is lecsekkoltuk, hogy milyenre sikerült a visszatérés. Szubjektív vélemény helyett ezúttal a látogatókat vallattuk a rendezvény korai éveiről, élményeikről, kedvenc koncertjeikről, és arról, hogy mi teszi a Fekete Zajt azzá, ami.

Janka, Miklós és Flóra (fotón kívül)

Voltatok korábban Fekete Zaj fesztiválon? 

Miklós: Nem, most vagyunk itt először. Ismertem már a jelenséget jóval korábbról, de egy darabig nem volt, csak Osztálykirándulás. Aztán most, hogy újraindult, megnéztem a lineupot és baromi jó dolgok vannak.

Melyik fellépők vonzottak a legjobban? 

MiklósAlcest, Crippled Black Phoenix, Intimate Stranger, Kaelan Mikla, Boy Harsher…

Janka: A Kalean Mikla a legjobb kezdés volt valaha, tényleg. És azt is nagyon jó volt látni, hogy utána Boy Harsheren ők is ott táncoltak előttünk, nem elvonultak, hanem visszajöttek a tömegbe.

MiklósVicces egyébként, hogy ma lesz Aggregator és holnap lesz The Moon and the Nightspirit, nekem mindkettő kiskoromnak nagy együttese, nagyon nosztalgikus lesz meghallgatni őket.

Nektek az a szókombináció, hogy “Fekete Zaj” mit jelent? 

Flóra: Nekem először azt, hogy mintha lenne egy ilyen fizikai fogalom a hangokról, hogy van fekete zaj, fehér zaj. És mivel a fehér zajt többet hallottam, úgy fogalmazódik meg mintha annak az ellentéte lenne.

Janka: Nekem elsőként egy nagy dongó rovarfelhő jut eszembe akik megszállják a Mátrát, és lebegnek a hegycsúcsok körül.

Miklós: Szobatársam azt mondta, hogy amikor semmit nem hallasz. A fehér zaj, hogy mindent hallasz, a fekete zaj, hogy semmit nem hallasz.

Wada

Mióta jársz a Fekete Zajra? 

Wada: Mindig is itt voltam lélekben. Na meg testileg is, többször voltam már, ez nem az első alkalom.

Milyen különbséget érzel a régi meg az új Fekete Zaj között, ha van ilyen?

Wada: Igazából az emberek csinálják a fesztivált, és azok maradtak a régiek. Úgyhogy minden úgy van, ahogy régen. Kicsit jobbnak érzem a programot, komolyabbnak, jobb a szervezés, de az emberek maradtak, és ez a lényeg.

Az, hogy Fekete Zaj mint fogalom, neked mit jelent?

Wada: Igazából én több rétegben hallgatom a zenét, mindenfélét. Nekem a zene nagyon széles fogalom. 

De nekem a Fekete Zaj inkább közösségi dolognak számít, az fontosabb mint maga a zene. Összejönnek emberek akik hasonló zenében mozognak, pörögnek, találkoznak, barátkoznak. Ez a Fekete Zaj. Ez egy közösség.

Rob

Ez az első Fekete Zaj fesztiválod? 

Rob: Igen, először vagyok itt. Nem vagyok annyira benne ebben a szcénában, de nagyon tetszik.

És milyen eddig az első benyomásod?

Rob: Fantasztikus ez a hely. Szerencsére jó időnk is van, jók az emberek is. Olyan mint egy nagy család. Ismerek embereket Budapestről klubokból, sokan itt vannak közülük, olyan érzés mintha mindenki ismerne mindenkit, mindenki beszélget mindenkivel, nagyon jó ez a fesztivál.

Amikor azt mondod, hogy “fekete zaj” mi jut róla eszedbe?

Rob: Másfajta zene! Ezt a fesztivált a látogatók formálják, és mindenkinek kicsit más a zenei ízlése. A mostaniak közül van ami tetszik, van ami nem annyira, de ez nem csak a zenéről szól, hanem az emberekről is. Miattuk ilyen a fesztivál.

Tass

Mióta jársz Fekete Zajra?

Tass: Mikor is volt az első, 2009-ben? 2009 óta járunk ide, amikor pedig volt az Osztálykirándulás vagy három-négy évig, akkor oda jártunk, általában a teljes időtartamára. Szeretünk itt lenni a Mátrában, meg hát… hogy is van, jók itt a programok? Hallottam valami ilyesmit, mintha király lenne a zene. Jók a koncertek, meg vannak kirándulások is szervezve, egyszer biztos eljutok a Kékestetőig is. 

Érzel változást a régi Zaj és a mostani között?

Tass: Inkább az Osztálykirándulás és a fesztivál közötti különbséget érzékelem, de ott az egy fejlődés volt. Most tényleg az a fő különbség, hogy visszatért a régi Fekete Zaj, több a színpad, vannak nemzetközi előadók, illetve, hogy megint ebben a kempingben van. Az Osztálykirándulás az Ifjúsági Táborban volt innen egy 8-10 percre. Tök jó dolog, hogy megint ebben a kempingben van. Eredetileg nem nézett ki így, ez már egy renovált állapota a kempingnek, régen elég  szocreál volt, nem vártak csodák ezek között a bungalók között. A változás az a nosztalgia visszajövetele, hogy ismét a Fekete Zajon vagyunk.

A Fekete Zaj mint fogalom neked mit jelent?

Tass: A Fekete Zaj nekem ezt az underground dolgot jelenti, mindenféle zenét. Ha a nevet mindenképpen meg akarnám fejteni, azt mondanám, hogy a fekete az alapja az öltözködésünknek, a goth alapokon, a zaj az meg nyilván a hangerő. De amúgy meg egy frappáns név amit Zero kitalált.

Gillz

Mióta jársz a Fekete Zajra?

Gillz: Ez a harmadik nyári Fekete Zajom amin ott vagyok. Először tavalyelőtt voltam Osztálykiránduláson.

Milyen emlékek fűznek a fesztiválhoz, mi az ami miatt visszajársz?

Gillz: Hát ez úgy történt, hogy mikor lementem az első Osztálykirándulásomra, mire eljöttem onnan volt egy zenekarom meg volt egy pasim. :) A zenekarral azóta is fellépünk a Fekete Zajokon.

Érzel változást a fesztivált tekintve?

Gillz: Persze az Osztálykiránduláshoz képest ez nagyon más, többen vagyunk, sokkal több a fellépő, külföldi fellépők is vannak, meg nagyobb volumenű az egész.

Idén volt olyan headliner ami megmozgatott, vagy amire még vársz ma este?

Gillz: Igen, van olyan fellépő akit nagyon várok, de hát először azt kell mondanom, hogy az Agregator természetesen nagyon megmozgatott, sokat ugráltunk rá. Az Alcestet nagyon várom ma este, de az Igorr is olyan név volt. Az Aesthetic Perfection is jó kis gót dizsi lesz gondolom, meg az Osztálykirándulás színpadot is szeretném amennyire lehet végignézni mert ott elég sok mindenkit ismerek. Tegnapi nagy meglepetés számomra az Intimate Stranger zenekar volt, mert semmit nem hallottam róluk előtte, de nagyon jók voltak, este meg a gót buliba is lejöttek.

Srácok

Sajnos a fiúk beszélgetés közben szondának nézték a diktafonomat, szóval az interjúból nem sok minden maradt meg, de egyébként mindannyian először voltak Fekete Zajon, imádták a VHK, az Igorr, és a Crippled Black Phoenix koncertjeit, és várták a vasárnapi Alcestet is.

Balázs

Mióta jársz Fekete Zajra?

Balázs: Már az első Zajon is itt voltam és azóta folyamatosan mindvégig.

Szerinted milyen az átalakulás amin átment a fesztivál?

Balázs: Nem tudnám megmondani. Ami most van az tök ugyanaz a feeling mint ami régen volt a nagy Fekete Zaj. Az Osztálykirándulás is kurva jó volt, de igazából nem érzem annyira a különbséget. Nyilván a fellépőkben volt különbség, meg ott nem volt költségvetés, de alapvetően a hangulata az egésznek az teljesen konzekvens volt. Nekem ugyanaz az élmény volt az Osztálykirándulás, mint ami most van.

Ez tök jó mert ez egyébként csak annyit jelent, hogy a közösségből indul ki a fesztivál hangulata, nem pedig a produkcióból.

Balázs: Pontosan. És igazából nekem ez mindig az emberekről meg a barátokról szólt. Nagyjából mindenkit ismerek itt a fesztiválon, és gondolom mind így vagyunk vele. Nekem erről a hangulatról szól ez a fesztivál.

Georgina

Mióta jársz a fesztiválra?

Georgina: 2011 óta járok a Zajra.

Érzel különbséget a régi és az új Zajok között?

Georgina: Nem. Eddig is kurva jó volt, most is kurva jó, nem kell ragozni.

Neked mit jelent a Fekete Zaj mint fogalom?

Georgina: Igazából a barátokat, mert gyakorlatilag a zenén kívül emiatt jövök le, nagyjából a 90%-át ismerem a fesztiválnak.

Olyan mint egy nagy haveri nyaralás az egész. Eszméletlen jó, hogy feketében elvagyunk a tóparton, a wellnessben, a koncertteremben, mindenhol. Zseniális.

Ági

Voltál már korábban Fekete Zajon?

Ági: Igen, többször is, és nem azért mert én annyira benne voltam ebben a szubkultúrában, hanem azért mert én itt nőttem fel, ezen a helyen ahol ez a fesztivál lassan tíz éve megrendeződik. Teljesen véletlenül tévedtem ide először, az utána következő két évben pedig teljesen szándékosan. Ezalatt a hosszú kihagyás alatt nem vettem részt ezeken az osztálykirándulásokon, de most nagyon tetszik ez az új irány, sokkal közelebb áll az én zenei világomhoz.

Új irány alatt a fellépőket érted?

Ági: Igen. Nem tudnám pontosan megmondani, mert nem követtem annyira szorosan, de régen úgy tűnt, hogy ez a fesztivál kifejezetten ennek a gót szubkultúrának szólt, most azért a fellépők között jóval többféle előadó van, és ez nekem nagyon tetszik.

Mit jelent neked az a fogalom, hogy Fekete Zaj?

Ági: Nem tudnám ezt egy nagyon jó metaforával körülírni, de egy ősi, elemi, kaotikus, összérzékszervi valamit jelent számomra.

Neked az öltözködés és vizualitás mennyire fontos a zenei ízlés kifejezésében?

Ági: Nekem annyira pont nem fontos, de tegnap volt egy olyan gondolatom, ami teljes lelki békével öntött el. Amikor meglátod ezeket az embereket, akik ezekben az elég extravagáns, sötét, már-már ijesztő, jelmezszerű outfitekben vannak, de meglátod, hogy nem “sátánista kecskeölő” zenét hallgatnak, hanem ugyanazon a dreampop-pszichedelik koncerten amin én dülöngélek, ők is ugyanazt csinálják, az egy gyönyörű dolog.

Igazából lehet, hogy ezt függetleníteni kell. Van az öltözködés, persze, de azzal nem feltétlenül jár együtt, hogy valaki csak hörgős metált hallgat. Ez egy ilyen gyönyörű pillanat volt tegnap amikor azt láttam, hogy a hippiruhás bölcsészek, meg a masszívan beöltözött, platformcipős, fekete sminkes gót csajok ugyanarra a zenére, ugyanolyan boldogok voltak.

Noémi

Mióta jársz a Fekete Zaj fesztiválra?

Noémi: Meglepő módon ez az első évem. 30 éves vagyok, és 15 éves korom óta járok underground bulikra és szórakozóhelyekre, de valamiért ide sose tudtam eljutni. Szóval most különösen fontos számomra, főleg úgy, hogy van már családom, egy két éves kislányom, tehát ez most a maximális kiszakadás élményét nyújtja. Gyönyörű, festői környezet, családias, osztálykirándulás hangulat, ennél jobb feltöltődés nincs, olyan mintha bebikáznák a motoromat.

Az idei fellépők közül ki volt a legizgalmasabb neked?

Noémi: Anna von Hausswolff szombat este katartikus volt. Fájdalmasan gyönyörű, és hihetetlenül szuggesztív őserő.

Brutálisan jó volt, annál nem hiszem hogy jobb lesz, mert annyira megugrotta a szintet, már most ki lehet jelenteni, hogy az volt a csúcs, pedig még van egy egész nap hátra. Ma egyébként az Asethetic Perfectiont várom még nagyon.

Az, hogy Fekete Zaj, mint fogalom, neked mit jelent?

Noémi: Az összetartást. Egy kis szubkultúra képes arra, hogy együtt létrehozzon valamit. Közösségi pénzből is épült a fesztivál, de ez csak egy része a dolognak, én tényleg azt gondolom, hogy ez az embernek a választott családja.

Damage

Mióta vagy a Fekete Zajon aktív résztvevő?

Damage: Ez az első Fekete Zajom. Nagyon sokat hallottam a Zajról egyébként, barátaim szervezik, de valahogy úgy jött ki a lépés, hogy eddig nem tudtam eljönni se a Zajra, se az Osztálykirándulásokra, de most úgy alakult, hogy fellépő is vagyok egyben.

Milyen fejlődést látsz a fesztivál életében?

Damage: Annyit látok kívülről is, hogy sokkal jobban kialakult az a core akik adják ennek az egésznek az alapját. Meg volt egy első lépésben nagyon hasznosnak mondható közösségi támogatói akció is. Ez a crowdfunding egészen jól megmutatta, hogy egy dolog az, hogy ez az év megvalósult, de a következő években is meglesz majd a támogatás. 

Neked mint fogalom mit jelent az hogy Fekete Zaj?

Damage: A törzs, mint olyan. Én nyolc évig vittem az LD50 nevű site-ot, ami összefogója volt a hazai mozgalom egy részének, és azt hiszem, hogy azzal sikerült egy egészen jó törzsiséget megtartani. 

Ugyanazt látom, meg érzem itt is, hogy az emberek zsánertől és életkortól függetlenül, akármilyen politikai, vallási, bármilyen hovatartozást félretéve idejönnek, és nagyon jól érzik magukat együtt. Én ezt nagyon hiányoltam az itthoni színtérből, mert amúgy egészen nagy a széthúzás, mint minden más színtérben is. Itt a fesztiválon meg nincs. És ezt egy nagyon pozitív dolog végre látni, hogy ez egy teljesen természetes élőhely mindannyiunknak. Nagyon várom a jövő évet is.

Kiemelt fotó: Bands Through The Lens
Cikk fotók: Palotás Ágnes

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.