Kikeltető PÉNZ
Transszerű zenei utazást indít zajtemplomából új albumán a Dorota zenekar

Transszerű zenei utazást indít zajtemplomából új albumán a Dorota zenekar

Solar the Monk címmel jelent meg szeptember 26-án a Somló Dávid (gitár, asztali orgona, moduláris szintetizátor, ének), Makkai Dániel (basszus gitár, szintetizátor, bolgár furulya) és Porteleki Áron (dob és ütőhangszerek, gitár, furulya) alkotta 10 éves Dorota zenekar harmadik lemeze. A korábbi albumaikkal kritikai és közönség sikereket egyaránt elérő trió ezúttal is egy különleges korongot hozott létre, mely keleti meditatív ritmusokat kever gitár és egyéb hangszerzajjal.

A zenekar Dorota Masłowska lengyel írónőről kapta a nevét, akinek – egy tökéletes véletlen folytán – a nappalijában ébredtek évekkel később. A Dorota egyedi alkotói módszere mindig valamilyen általuk elképzelt és elemeire boncolt, misztikus tér köré épül.

“Ha elképzelt tájakkal akarnánk leírni a zenekar lemezeit, akkor míg az első lemez egy észak-amerikai roadtrip volt, a Frik pedig egy nigériai internetkávézó és egy ködbe vesző hegy között játszódott, addig a Solar the Monk otthona valahol a nem létező grúz-iráni-mongol határvidék.”

A közel egy órás lemez intrója, a ‘The Whirling Tree’ nagyszerűen megágyaz a további dalok alaphangulatának, hogy abból aztán a címadó szám első része szakítson ki minket punkos-grungeos lüktetésével, ami elsőre távol állónak tűnik egy, a szerzetesség témája körül asszociáló anyagtól. A ‘Solar the Monk I.’ azonban félútón egy hanggá merevedik, hogy folyamatos dobpergéssel kísérve, már-már sértő zajként indítson el minket egy transszerű utazáson.

Utazásunk következő állomása a korlátlan boldogság mezeje, mely a ‘Neméreztem’ utolsó sorában jelenik meg.

A mantrikus szöveg és lüktetés eddig ismeretlen érzések, álmok megfoghatatlanságát járja körül, olyan zenei aláfestéssel, mely a Halhatatlan szeretők különleges, atmoszférikus filmzenéjét idézi, csak ezúttal a Detroit-Tangier vonal helyett füves puszták és törzsi táncok képeit pergetik szemünk elé a hangok.

A korábbi hangulatot megtartó, de magasztosabb hangzás felé ívelő ‘Might be Him’ gospel szerű szamplekkel és Akosh S. tenor szaxofonon való közreműködésével emel minket egyre távolabb a valóságtól. Ezt a ‘Vacsorázin’ követi, mely a 90-es évek szétesett és torzított gitár riffjeit keveri a révülést elősegítő sámánénekkel.

A Dorota népzenei oldala legjobban a ‘Patient Religous Boys’-on mutatkozik meg, melynek központi motívuma az egyre gyorsuló ajaksíp dallam. Ezt csak clap és egyéb ütősök kísérik, a háttérben folyamatosan gerjedő gitárral.

Ez a szám kiszakít minket a korábbi, nehéz droneos hangzásból a kőkertek felé, ahol az album tág körvonalakkal vázolt története szerint Solar megvilágosul.

Az album címadó dalához hasonlóan szintén kétrészes ‘The Stone Garden’ első fele, mindössze egy asztali orgonával fest elénk egy eldugott vallási helyet, melyhez hosszú zarándoklás árán érhettünk el végre. A második rész pedig a ‘Patient Religous Boys’ témáját hozza vissza és egyesíti azt a korábban vázolt misztikus térrel. A hármas dalcsokor katarzisából az album legrövidebb száma a ‘Domonkos’ hoz vissza a valóságba egy végtelen nyugalmat árasztó looppal.

Az ‘Fna’ egy kazookon játszott intróval tér vissza a az album első felében bemutatott zenei világba, hogy aztán egy szabadjazzes szinti flesselést követő grungeos veretés is beköszönjön a végén. Igen, mindezt egy számon belül.

Az album címadó dalának második fele az utolsó előtti helyen szólal meg, így adva keretet a valós és belső tereket egyaránt érintő utazásnak. A hangzásilag és szerkezetileg is az első részt erősen idéző folytatás legfőképp a szövegvilágban hoz változást, a céltalanul vándorló szerzetes képe helyett egy önmagát megtaláló ember képét festve le. Outroként a ‘Healme’ nyugodt fafúvós témája vezet vissza minket az egyszerre közeli és távoli tájakon tett kalandozásunkról.

A lemez tematikáját meghatározó ‘Solar The Monk’ címet egyébként egy félrehallás ihlette – ez indította el a hónapokon át egyre burjánzó asszociációs láncot, aminek a középpontjában végig a szerzetesség metaforája állt.

“A ‘Solar The Monk’ vissza- és elvonulás, reflektálás, új utak és létezési formák keresése egy vesztébe rohanó világban. Spirituális zajszűrő, azért, hogy az anyagi világban oly nehezen elérhető anyagtalan falatokhoz hozzájussunk.”

A címadó dalhoz klip is készült, ami az album egyik fő inspirációja előtt tiszteleg: Dervish Khan táncával Parviz Kimiavi Baghé Sangui (The Garden of Stones) című filmjében ismerkedett meg a zenekar. A felvétel és utómunka Kőrösi Máté és Somló Dávid munkája, a szereplő a zenekar régi barátja, Bassola Richárd.

Az artwork Kristóf Krisztián (randomroutine) munkája, aki korábbi anyagokon is dolgozott már együtt a zenekarral. A felvételek a budai hegyekben készültek Sándor Dániel (Volkova Sisters, Seen) és Kolosi Péter (Seen, KitchenRoom Studio) vezetésével. A Solar The Monk az újonnan alapított blindblindblind kiadó első kiadványa, fizikai formátumban kazettán és a megszokott digitális felületeken érhető el.

  • Aki élőben is átélné a Dorota által nyújtott eklektikus zenei utazást, legközelebb október 1-én az UH feszten lesz lehetősége, ahol először lesznek hallhatóak a harmadik album dalai is.
A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.