Mint azt a műfajban megszokhattátok, kultúránk bölcsőjéből valósággal áradnak az újabb és újabb mesterművek. A görög Deaf Radio debütáló lemeze, az Alarm tavaly pattant ki Dionüszosz fejéből, hogy táncra perdítse a kontinenst és el is érte a célját.

A Bucketlist egyenesen az év rock albumának nevezte. „Ez az anyag minden, amit az új Queens of the Stone Age korongtól vártam volna” írja a szerkesztő. Ezzel nem leszek népszerű, de szerintem bőven felveszi a versenyt a QOTSA bármelyik kiadványával. Persze vitatkozni tudnék az év albuma címmel, de tény, hogy a közízlést meg nem botránkoztató  megjelenések között igencsak előkelő helyen tetszeleg.

Nincs laca-faca, az első szám, az ‘Aggravation’ egyből az arcodba robban, mire eljutsz a második refrénig, felszabadul annyi adrenalin, hogy önfeledten énekeld a sorokat te is: ”All I wanna do is break it, but you give me some more!” A lendület későbbiekben sem veszik el, de egy kis teatralitás csempésződik a muzsikába.

Az ének a nyolcvanas évek végét idézi, a gitár füstöl ahogy illik, a ritmus szekció pedig kiadná a stílusban megszokott kásás alapot, ha nem keverték volna ilyen, a zsánerhez képest meglepően tisztára ezt a lemezt.

Bár a stonerben az igazán mocskos hangzás és a hullámzó zúgás általában a nyerő, ezeknek a srácoknak kimondottan jól áll a viszonylagos letisztultság. Azért ne értsük félre az állításomat, torzítva vannak itt rendesen a dolgok, minden csak viszonyítás kérdése. Erre a jelenségre példaként a magyar Dungaree zenekar Electric Altar-ját tudnám felhozni, ami szintén elég jól sikerült,  megkockáztatom külföldön nagyobb sikereket ért el, mint itthon.

A srácok a szövegeket sem mismásolták el. Érdemes vetni rájuk egy pillantást, nem a szokásos szirupos ömlengést kapjátok! Azt is meg kell említeni, hogy mindenki vokálozik a csapatból, ami, legalábbis nekem, sokat dob egy koncerten. Az Alarm ritmikailag eléggé ugrál, pár számot leszámítva, nagyon is jellemzőek a tempóváltások. A reptetős lassú grooveokat látszólag minden átmenet nélkül váltják fel bömbölő gitárszólók és fordítva. Az egyik nóta, a ‘Vultures & Killers’ például teljesen váratlanul ér véget, nehéz eldönteni, hogy ez szándékos vagy valamilyen baki történt a felvétel készítésekor, mindenesetre semmit nem vesz el az értékéből. Ez az a dal amiben a leginkább megnyilvánul, milyen tehetséges zenészekről is beszélünk.

• Ha szereted a nehéz rockzenét, a grungeos és stoneres betéteket, tégy magadnak egy szívességet és látogass le az Instantba november 26-án, azaz jövő hétfőn, ahol a Deaf Radio a Dungaree és az Indeed társaságában fog játszanu!

Szerző: Kutya