Kikeltető PÉNZ
“Come suck some milk from my titties”
Black Lips lemezkritika
Black Lips
Underneath the Rainbow

/ 2014 / Vice Records


Három évvel az Arabia Mountain megjelenése után végre elkészült az új Black Lips nagylemez. 1999-es alakulásuk óta ez már a hetedik a sorban. Vajon a 15 év alatt, vagy akár csak az elmúlt 3 évben megérett a georgiai alakulat? Egyátalán, van-e esély rá, hogy egy olyan zenekar aki egy koncerten távirányítós autóversenyt rendez valaha is érett lesz. Mi van ha ez senkit sem érdekel, mivel a zene üt, a show meg dübörög? Akkor ecsém, az van, hogy a szivárvány alatt állsz! Itt az Underneath the Rainbow! 

Meztelenkedés, hugyozás, távirányítós autóversenyzés, tüzijátékok, csirkék, égő gitárok, ez csak néhány showelem amit a Black Lips használt. Ezek a srácok nem komplettek, de a kezdethez képest, amikor még úgy álltak színpadra, hogy egyikük sem tudott hangszeren játszani, csak állatkodtak, már nagyon jól zenélnek. A hangzásuk igazán különleges, elég egyedi. Nem lehet igazán bekategorizálni sem őket. A punktól kezdve a rock’n’roll-on át a lo-fi-n keresztül még egy csipet pszichedelikát is találni bennük. Szövegeik változatosak, gyakran humorosak, de egy kis melankóliáért sem kell átcsengetniük a szomszédba. Hál’ Isten az új lemez sem tér el eddigi megszokott menetrendtől, és ez nem az olyan Maximo Park-os egysíkúságot jelenti, hanem az állandósult változatosságot.

Persze ez a lemez sem hibátlan. Találni benne egy-két laposabb számot, de ennyi belefér. Az első szám a ‘Drive-by Buddy’ egy igazi oldschool rock’n’roll nóta. A hangzása tökéletesen eltalált, az ének hang filterezésért külön dícséret jár, de a telefoncsörgés mint plusz ricsaj kicsit túlzás. A második szám, a ‘Smiling’ maradjunk annyiban, hogy érdekes. Pötyögős gitár, pörgős dob, fura ének, ironikus címadás, merthogy a szöveg nem túl vidám. A ‘Make You Mine’-al kicsit bluesosabb vizekre eveznek, de ezt is tempósan. A nagy durranás azonban a negyedik számnál következik. A ‘Funny’-t mindenkinek meg kell hallgatni. Az erősen pszichedelikus kezdést egy slágeres refrén követi, ami alatt a szinti továbbra is hozza az acid hatást. A szövegről csak annyit, hogy ebből a számból van idézve kritikám címe.

A ‘Dorner Party’ egy igazi rock’n’roll nóta. Se több se kevesebb. A dob nagyon egysíkú, és tán a szám is az lenne, de valahogy az egész együtt egész szórakoztató. A ‘Justice After All’-ról hasonló véleményem van, annyi különbséggel, hogy ez egy countrysabb, bluesosabb, szomorkásabb hangvételű dal. A ‘Boys In The Wood’ a másik nagy sláger a lemezen. Ez a szám volt a beharangozó single, amit meg is értek, de érdekes, hogy Cole-ék az album talán leglassabb dalát választották erre a feladatra. Tökéletes stadion himnusz.

Ezzel szemben a ‘Waiting’ igazi texasi hangulatot varázsol füleinkbe. Első hallásra azt mondtam volna, hogy itt is egysíkú a dob, de rájöttem, hogy teljesen visszaadja a szövegben említett mozdony monoton zötyögését. Így hallgatva zseniális megoldás, úgy adja alánk a hangulatot, mint rózsadombi tinik alá sznob papi a merdzsót. A ‘Do The Vibrate’ az album horror száma. Nem erre fogsz boldogan nyugovóra térni, ha mégis nézesd meg magad! Az ‘I Don’t Wanna Go Home’ szanaszét van torzítva, érdekes hangzást kölcsönözve így a versének, amit egy jóval nyugodtabb refrén követ.

A ‘Dandelion Dust’ egy igazán dögös modern rockballada. Személy szerint sajnálom, hogy a végén azt a fura, torz sikítást nem erőltették tovább. A lemez utolsó előtti száma a ‘Dog Years’ is egy jó szám, de semmi extra. A refrént itt is kimaxolták, a verzében pedig előkerült az ének helyett bemondunk összefüggéstelen szavakat és félmondatokat. #alter #art

Az utolsó szám egy bonus track ‘Nightmare Field’ címmel, amely ehhez méltóan elmebeteg. A horrorisztikusan sikítozó gitárokat egy gyors váltással punk rockra keverik, de mielőtt unalmassá válhatna beszáll egy röfögő láncfűrész is a buliba. A nem túl hosszú számot 1:46-nál pedig satuféktől csikorgó kerekekkel megálló autó szakítja meg.

Összegezve ez az album nagyon dögös, eklektikus, friss. Lehet, hogy volt már jobb lemezük is, de ezt akkor is ajánlani tudom mindenkinek (de a másik hatot is). Csak azért nem kap 5 csillagot, mert a dob néhol túlságosan ingerszegény, meg mert egy rohadék vagyok! MUHAHAHHAA

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.