Minden jó zenekar utcazenéléssel kezdi, de nem minden utcazenekar lesz később jó zenekar. Ez ugyan csak egy sarkított általánosítás, ám a Shakin’ zenekar mindenképpen az állítás első felét hivatott igazolni: a tagok két év együttes utcazenélés után döntöttek úgy, hogy teljes értékű zenekarként folytatják, hogy aztán idén júliusban jelentkezhessenek bemutatkozó dalcsokrukkal, amely az Are You Shakin’? címet kapta.
A Villangó Veronika (ének, trombita), Balogh Dániel (ének, gitár) és Illy Tamás (dob, szájharmonika) által alapított formáció eredetileg nem akart szervezett bandaként létezni, az együtt zenélés spontán öröme vezérelte a tagokat egészen a kezdetektől fogva. Az eleinte feldolgozásokat játszó, utcai „viszonyokra” berendezkedett zenekar néhány kisebb koncert után elhatározta, szerencsét próbál az önálló szerzeményekkel is. 2016-ban felvették első dalukat, amely az ‘Eleanor’ címet viseli, megmutatták magukat a Kikeltető mezőnyében, majd ezzel a lendülettel 2017 júliusában előrukkoltak az Are You Shakin’? című EP-vel, amelynek képében egy erős debütálást köszönthetünk.
Az elemi erejű életkedv és a blues rock-os energikusság a megkapó első hallgatás közben, amit néhol felvált az a légiesen könnyed gitárdallam, ami az egész anyagnak egy természetes lazaságot, dögösséget kölcsönöz. Erre jó példa a ‘Nobody’ című dal, amelyben mellesleg megidéződik egy olyan, a The Kills zenekaréhoz hasonlító hangulat, amelyhez már régen volt szerencsénk Magyarországon. Ezzel egy időben végig megtartják azt a kedves bájt, ami az egyébként is eklektikus stílusukat teljesen egyedivé varázsolja. Az eklektikusság egyébként már magából a felállásból adódik, ugyanis a trombita hangja nem csak afféle alig kivehető, a gitár sávjának farvizén evickélő adalékanyag, hanem igenis felvállalható és felvállalandó minőségű plusz szín, amelynek felhasználását ugyan még átgondoltabbá kell tenniük, de idővel ezek a „fúvós blokkok” egy még izgalmasabb egésznek lehetnek akár a főbb részei is.
A markáns hangzás másik eredője a zenekart ért hatásokban keresendő. Zenei előképeikként említik többek között a The Rolling Stones, a The White Stripes, a már emlegetett The Kills, a The Black Keys és a Dead Weather zenekarokat, de helyet kap például Paul McCartney és – az itthon még annyira nem ismert, ellenben nagyon tehetséges garage-blues rocker – Benjamin Booker munkássága is, mint alakító tényező.
Az EP igyekszik a lehető legtöbbet megmutatni a zenekarból, felvonultatva mindent, amivel eddig foglalkozhatott a formáció. Ennek eredményeképp egy változatos kislemezre sikerült az Are You Shakin’?, amelyen mindegyik dal más és más stílusokkal és hangzásokkal kísérletezik, ugyanakkor már felfedezhetőek bennük olyan elemek, amelyek a saját hang megtalálását hirdetik. A jövőben mindenképpen tegyetek velük egy próbát, és rázzátok rendesen a legközelebbi koncertjükön.
Borítókép: #insidetherock
Szkojáni Charlatans
“Amikor a New Orleans-i feketék megálltak Kalotaszegit hallgatni”
Kjartan Code még hat év után is eléggé töri a magyart, de kevés olyan külföldi van, aki olyan vehemensen vettette volna bele magát kis hazánk, valamint az erdélyi nép és a cigányzene rejtelmeibe, mint ő. Legutóbbi zenekarával, a Szkojáni Charlatans-szal már két éve vándorolnak a világban, csak úgy cigányosan, az USA-n, Mexikón és Dél-Amerikán keresztül táncoltatva meg a jónépet.
Budapest egyik szobájában két srác egy maréknyi hangszerrel meg egy programmal felvesz egy kislemezt. Nem az első, de valószínűleg nem is az utolsó hasonló sztori a környéken, ami Johnny és Jimmy Monkey-val történt, mindenesetre vadiúj zenekaruk szinte minden elemében magában hordozza azt az izgalmat, amiért szeretjük az undergroundot.
Az utóbbi időben egyre-másra kerülnek elő ígéretesebbnél ígéretesebb jazzből építkező kísérleti zenekarok Magyarországon, akik egy egészen új és karakteres hullámot képviselnek az underground színtéren. Ezen projektek egyike a DEUS EX Quartet, melyben meglepő természetességgel keverednek különböző komoly- és népzenei elemek az improvizatív jazz stílusvilágával.
Van egy zenekar Budapesten, melynek budapestisége legfőképp a dalszövegekben érhető tetten, összetételét, felfogását és zenéjét tekintve viszont a város egyik legnemzetközibb formációja.
Jancsovics Máté, Pécsváradi Attila és Bécsy Bence nevével már több felállásban is találkozhattunk, azonban most úgy döntöttek, együtt is kipróbálják magukat, és alkottak valamit, amire eddig egyik formációban sem volt lehetőségük. A Shinterzben három shinter talált egymásra és közös zenei-, és stílusbeli alapra, ezt pedig meg is hallgathatjátok itt, a Keret blogon.
Van Budapesten egy zenekar, melyre inkább az együttes a találóbb definíció. A bő egy éve alakult Shaibo amellett, hogy több regiszterből táplálkozó kifinomult jazzes-soulos popzenét játszik, egy olyan kollektíva, akiknél a banda tagjai közt cirkuláló pozitív energia menthetetlenül átragad a közönségre.
Nagyon jó érzékkel lépett fel a hazai alternatív palettára a pár hónapja alakult Platon Karataev. Az alapvetően indiefolkban utazó banda eddig érzékeny, őszinte, és mindezek mellett slágerérzékeny dalokkal rukkolt elő, a jövőre nézve pedig konkrét elképzeléseik vannak – de beszélgetésünk során legvadabb hangszeres vágyálmaikról is színt vallottak.
Ha a harmadik Kikeltető elődöntőseit nézzük, akkor valószínűleg a legfiatalabb felállást ismerhetjük meg a Ponsban. Na nem a megalakulás dátumáról beszélve, hanem a korukról. Ugyanis az átlagéletkor 17 év a zenekaron belül. Viszont a zenéjük annál kiforrottabb, hogy gagyi gimis zenekarként könyveljük el őket.
Kékké kötött, karcsúsított kardigánról énekelnek, és hiányzik nekik Jani. Sokáig nagyjából ennyit lehetett tudni a Kikeltető egyik elődöntős zenekaráról, a FLØRA-ról, most azonban végre egy kicsit többet is elárultak magukról a srácok.
A szóló projektek, vagy legalábbis az egy ember körül szerveződő zenék mindig nagyon izgalmasak tudnak lenni, hiszen a végeredmény ilyenkor általában nagyon személyes és letisztult. Korb Géza, a Puma Danger gitárosa már korábban is pakolgatott fel a SoundCloudra dalokat, témákat, kísérletezgetéseket, és van, amiből aztán szám is lett. A helyzet most fordul, ahogy gyűltek a Pumához nem igazán passzoló ötletek, megszületett a Rock Band For Old Men, és ez nagyon jó. Tovább
Az itthon csúcson pörgő gitárzenék sokasága mellett szerencsére évről évre egyre több, tudatos, hiánypótló elektronikus zenei formáció bukkan fel. Az idei Kikeltetőn is az egyik ilyen, a Tape Delay zenéje követelte ki a zsűritől az egyenes ági továbbjutást.
