Budapest egyik szobájában két srác egy maréknyi hangszerrel meg egy programmal felvesz egy kislemezt. Nem az első, de valószínűleg nem is az utolsó hasonló sztori a környéken, ami Johnny és Jimmy Monkey-val történt, mindenesetre vadiúj zenekaruk szinte minden elemében magában hordozza azt az izgalmat, amiért szeretjük az undergroundot.
Az utóbbi időben egyre-másra kerülnek elő ígéretesebbnél ígéretesebb jazzből építkező kísérleti zenekarok Magyarországon, akik egy egészen új és karakteres hullámot képviselnek az underground színtéren. Ezen projektek egyike a DEUS EX Quartet, melyben meglepő természetességgel keverednek különböző komoly- és népzenei elemek az improvizatív jazz stílusvilágával.
Van egy zenekar Budapesten, melynek budapestisége legfőképp a dalszövegekben érhető tetten, összetételét, felfogását és zenéjét tekintve viszont a város egyik legnemzetközibb formációja.
Jancsovics Máté, Pécsváradi Attila és Bécsy Bence nevével már több felállásban is találkozhattunk, azonban most úgy döntöttek, együtt is kipróbálják magukat, és alkottak valamit, amire eddig egyik formációban sem volt lehetőségük. A Shinterzben három shinter talált egymásra és közös zenei-, és stílusbeli alapra, ezt pedig meg is hallgathatjátok itt, a Keret blogon.
Van Budapesten egy zenekar, melyre inkább az együttes a találóbb definíció. A bő egy éve alakult Shaibo amellett, hogy több regiszterből táplálkozó kifinomult jazzes-soulos popzenét játszik, egy olyan kollektíva, akiknél a banda tagjai közt cirkuláló pozitív energia menthetetlenül átragad a közönségre.
Nagyon jó érzékkel lépett fel a hazai alternatív palettára a pár hónapja alakult Platon Karataev. Az alapvetően indiefolkban utazó banda eddig érzékeny, őszinte, és mindezek mellett slágerérzékeny dalokkal rukkolt elő, a jövőre nézve pedig konkrét elképzeléseik vannak – de beszélgetésünk során legvadabb hangszeres vágyálmaikról is színt vallottak.
Ha a harmadik Kikeltető elődöntőseit nézzük, akkor valószínűleg a legfiatalabb felállást ismerhetjük meg a Ponsban. Na nem a megalakulás dátumáról beszélve, hanem a korukról. Ugyanis az átlagéletkor 17 év a zenekaron belül. Viszont a zenéjük annál kiforrottabb, hogy gagyi gimis zenekarként könyveljük el őket.
Kékké kötött, karcsúsított kardigánról énekelnek, és hiányzik nekik Jani. Sokáig nagyjából ennyit lehetett tudni a Kikeltető egyik elődöntős zenekaráról, a FLØRA-ról, most azonban végre egy kicsit többet is elárultak magukról a srácok.
Az itthon csúcson pörgő gitárzenék sokasága mellett szerencsére évről évre egyre több, tudatos, hiánypótló elektronikus zenei formáció bukkan fel. Az idei Kikeltetőn is az egyik ilyen, a Tape Delay zenéje követelte ki a zsűritől az egyenes ági továbbjutást.
A háromtagú Kloggs legutóbb a Kuplungban lépett fel, és az idei Kikeltető legjobb tizenhat zenekarában is benne voltak, ám sajnos nem sikerült bejutniuk az elődöntőbe. A jelenlegi felállást Nagy Gerda (szintetizátor, vokál), Kása Márton (dob) és Lévai Péter (gitár, vokál) alkotja 2014 májusa óta.
A mindössze egy kiadott single-lel rendelkező The Bluebay Foxes zenekar exponenciálisan fejlődik mióta berobbantak a zenei underground szcénába.
