Mindig örömömre szolgál arról tudósítani, hogy újabb és újabb bandák bukkannak fel a hazai psych-stoner rock színtéren. A Lemurian Folk Songs a műfaj autentikus képviselője mind zenéjében, mind tagjai életvitelében. Nehéz pszichedelikus dallamok, néhol már-már hendrixes magaslatokban szárnyaló blues felhangokkal. Az ének remekül simul bele a muzsikába, amit Krisztina újabban effektekkel és szintetizátorral fűszerez. Mellette a klasszikus dob, gitár, basszus felállás és nem kevés pedál is helyet kap a színpadon. A monotónia eszközként jelenik meg. Repetitív riffek és a zene meditatív hullámzása ejtik révületbe a közönséget. Miután kellően kitáncoltam magam, beszélgetni is sikerült velük. Tovább
Na várjunk csak! Had gondolom ezt végig alaposabban! Elhamarkodott kijelentés, nem szoktam és nem is szabad, hasonló megállapításokat tenni. Sokan nem fognak egyetérteni, a zene szubjektív dolog és még csak nem is ismerek minden hazai bandát. Szóval: A JÜ a kedvenc mai magyar zenekarom!
Free jazz-nek “hazudott” stoner rock, eklektikus hangorgia, idegtépő pszichedélia. Stenk és precizitás, szívmelengető dallamok és emberpróbáló zaj váltakozik ebben storyban. Hangszerről hangszerre terjednek a történetek, mesélnek jóról és rosszról, de minden alkalommal máshogy. Legutóbb két egymást negyed órára követő fellépésüket hallgattam meg és örömmel mondhatom megérte. Az anyag elméletileg ugyanaz volt, mégis hangulatában és felépítésében merőben más előadást láthattam. Figyelemre méltó mennyire érzik egymást a srácok. Mondanom sem kell, hogy profi zenészekről beszélünk, nevüket több formációból is ismerhetjük. A dobok mellett Halmos András (Pop Ivan, ChakraHacker, Santa Diver, Kampec Dolores), basszuson és gitáron Hock Ernő (Grencsó Kollektíva, The Qualitions, Dresch Quartet) és gitáron Mészaros Ádám (Erik Sumo Band, PéterfyBori& Love Band).
A “jü” szó egyébként a kínai megfelelője a “flow” kifejezésnek, melynek élményét garantáltan megkapjuk.
Komoly szerepet kapnak a különböző effektpedálok, melyek valósággal ellepik a színpadot. Első lemezük a summa a RareNoise Records gondozásában látott napvilágot, amit én első hallás után megvettem.
Ritkán jön létre olyan alkotói kémia két zenész között, amilyen az Analog Balaton tagjait köti össze: Aba és Áki egy színjátszótáborban ismerkedtek meg, de hamar kiderült, hogy a közös flow inkább zenei irányba, elsősorban a természet felé tereli őket. Szerintük a duó formátum a legműködőképesebb, hiszen így nincs szükség annyi kompromisszumra, csupán marad a két ember és a köztük lévő, megtörhetetlen szövetség. Tovább
Csányi Rita dalszerző Londonban tanult egy kortárs zenei egyetemen, ott kezdte el The Anahit névre hallgató szólóprojektjét, melynek első lemeze a vizsgamunkája lett. Idén nyáron visszaköltözött Budapestre, és készen áll arra, hogy meghódítsa a hazai klubéletet itthon egyedülálló, finom elektronikára épülő soulos r&b-s hangzásával. Tovább
AA LOCX, vagy polgári nevén Asztalos Alex egyszer lejött hozzám a Vittulába, és nagyon fura dolgokat mutatott, mármint furcsa zenéket. Akkori beszélgetésünk alkalmával vált világossá, hogy ez a kerek szemüveges, megjelenésében kiköpött berlini díszpolgár gyerek olyan zenék gyártásával kacérkodik a Blokkban, amikre érdemes odafigyelni. Tovább
Idén a Gólyában én is ott voltam a Ladyfesten, bár akit szerettem volna megnézni pont lekéstem. Mindenesetre volt egy csomó haver, szóval maradtam még beszélgetni, nézelődni, hesszelni. Egy ponton visszamentem a koncertterembe, és legnagyobb meglepetésemre akkora fülledt pumpálás ment, amilyet még talán sose látott a Práter utca és környéke, a megőrülés karmesterei pedig a DJ pult mögött álló két lány, Tóth Annamária és Tóth Laura voltak. Ők a Wave Twins, akik idén jelentkeztek a Kikeltetőre, és milyen jól tették. Tovább
Ferko ötvözi a techno monotonitását és gépiességét a post-rock világával, vegyítve egy kis pszichedéliával és hip-hopos wonky lüktetéssel. Ezen elemek kombinációja pedig egy szürreális (már-már transzdimenzionális) utazásra visz el minket. Tovább
Hatalmas adag lezserség és vintage gitárzene, modern lendülettel. Vajon ennyi kell a győzelemhez? A fehérvári gyökerekkel rendelkező Fat & Cute jelenlegi formációja lassan egy évtized kísérletezgetésének az eredménye. Klasszikus garázs-zene, pszichedelikus beütéssel, ami nem veszi magát túl komolyan. Energikus, nincs túlkomplikálva, kellően laza, már-már túlságosan is. Erre a műfajra ugyan rá lehet mondani, hogy, “ha egy számot hallottál, akkor mindet hallottad”, viszont a stílus szerelmesei nem fognak csalódni. Tovább
A Giliszta nem kicsit kilógott az idei Kikeltető mezőnyéből, a nevezett dal hangzásra punkosabb, szövegre teljesen bugyuta, kettévágott nyálkás testekről és vakondok általi megevettségről szól. Tovább
A Black Tones 2016 elején alakult Budapesten. A trió akkoriban még duó volt, és ugyanazon év végére új basszusgitárosukkal együtt kiadták első kislemezüket. Azóta a zenekar már három jól összeállított EP-t tudhat magáénak. Legutóbbi szerzeményük Home címmel látta meg a napvilágot szeptember 29-én. Tovább
A The Swamp Creatures zenéjének jelen hangzása saját bevallásuk szerint a közelmúlt határozottabb hozzáállású zenekari próbáinak eredménye. Egyelőre még nem jelent meg komolyabb mennyiségű hanganyaguk, viszont koncerteken már el lehetett csípni őket a Dürer kertben, a GMK-ban és a Fészek Kulturális Központban is. Tovább
A Keleti blokkot, és a körötte kialakult alkotói társulást mindenki ismeri, aki valaha a pesti undergoundban mozgott. Azt viszont kevesebben tudják, hogy volt Óbudán is egy hasonló, bár jóval kisebb, zenészeket tömörítő próbahely-komplexum, ami köré egy családias közösség szerveződött. Az Indeed ebben a közegben alkotott sokáig, most viszont kénytelenek voltak elhagyni a termet, és ez úgy tűnik, a banda életében más változásokat is hoz. Tovább
