Kikeltető PÉNZ
Czeglédi Szabi elárulta, hogy milyen a ma induló Bánkitó programszervezőjének lenni

Czeglédi Szabi elárulta, hogy milyen a ma induló Bánkitó programszervezőjének lenni

Pár órája megnyitotta kapuit az ország „legkisebb nagyfesztiváljaként” emlegetett Bánkitó. A szociális témákra és feltörekvő zenekarokra mindig is érzékeny fesztivál idén ünnepli tizedik évfordulóját – ám a nosztalgia és ön-ünneplés helyett 10 évvel a jövőbe teleportálnak, hogy aztán közösen megtudhassuk, mit is tartogat számunkra 2028. Mi nagyon kíváncsiak voltunk, hogy idén hogyan formálódott az esemény zenei programja, és arra is, hogy milyen (egyelőre 2018-ban) frissen debütáló zenei szervezőnek lenni, ezért Czeglédi Szabi, a Bánkitó programszervezője mesélt nekünk.

Sallai Laci gitártokjában köddé vált diploma, Run Over Dogs, Szabó Benedek és a Galaxisok, Middlemist Red, Platon Karataev, Sziget Fesztivál, Budapest Promoter… Lássuk, hogy boldogult a Bánkitóval!

Hogyan csöppentél bele abba, hogy zenei szervező legyél a Bánkitónál?

Tavaly Lukács Áronnal – aki a Bánkitó kommunikációs vezetője – kimentem Cannes-ba, a MIDEM fesztiválra, ami Franciaországban egy showcase fesztivál. Miközben Áronnal épp egy előadáson ültünk, pont felhívták a Bánkitó szervezői, hogy hallott-e már rólam, mert Bánsági Lili – a fesztivál akkori programszervezője – engem ajánlott, hogy legyek a Slaves kísérője. Áron mondta, hogy támogatja az ötletet, én pedig szívesen vállaltam, mert csináltam már hasonlót a Szigeten is. Majd ismét felkerestek, hogy bár nem tudják, van-e ebben tapasztalatom, de inkább a színpadmesterséggel kellene tennem egy próbát. Beleegyeztem, jól sült el a dolog és utána valahogy kézenfekvő volt, hogy mivel Lili elment, átvehetném a programszervezést.

Tudom, hogy bőven van zeneipari tapasztalatod, de csináltál már konkrétan ilyesmit is?

Fesztiválszervezést még nem csináltam korábban. Egy-két haver külföldi zenekarnak szerveztem koncerteket Budapestre, de a promóteri oldalról túl sok tapasztalatom nem volt. Korábban több aspektusból láttam már, hogy miként működnek a szakma különböző részei, és úgy éreztem, képes leszek megugrani az akadályt.

A Bánkitós programszervezésben eddig mi volt a legmeglepőbb vagy a kedvenc megoldandó problémád, amivel szembesültél?

Eddig nem volt igazán érdekes, megoldásra váró probléma, de valójában még nem csinálom túl rég óta. De az sem baj, ha a jövőben sem találnak meg problémák. Tavaly voltam először színpadmester, nagyon pontosan akartam tartani az időt, sikerült is, de egyszer majdnem kicsúsztunk, amikor a Ricsárdgír tagjait 6 különböző helyről kellett összeszednem a Tószínpad körül, hogy kezdés van, ők pedig végül óriási bevásárlószatyrokkal a kezükben éppen időben meg is érkeztek a backstagebe. Szóval egyelőre semmi izgi, ez valószínűleg nekik fel sem tűnt.

És hogyan képzeljük el, mikor kezdtétek el szervezni a fesztivált, illetve te  ezt a szeletét?

Július közepén vége volt a fesztiválnak és ha jól emlékszem, szeptemberben lettem hivatalosan a Bánkitó zenei szervezője. Amint kiderült, hogy én leszek felelős a programért (legalábbis egy nagy részéért), el is kezdtem az egyeztetést először Ádámmal – a Bánkitó Fesztivál igazgatójával -, majd a külföldi fellépőkkel is. Mivel a Bánkitó line-upja nem világsztárokkal van teli, ezért szeptember-október inkább a puhatolózás időszaka, mivel ezek az előadók nem tudják 1-2 évre előre a pontos menetrendjüket, ők ilyenkor kezdik felmérni, hogy milyen megkereséseik lesznek a nyárra, aztán megnézik, mi passzol a tervezett routingba. Szóval azt mondanám, hogy esetünkben november közepe és február között véglegesednek a dealek, de nem árt, ha kicsit előre dolgozom. Megnézem, hogy ki az, aki aktuális, aki működhet, de aztán a vége az úgyis több hónappal később látszik.

Ti magatok szánt szándékkal mennyire nagy neveket szeretnétek elcsábítani? Merthogy például van ez a mottó, hogy a „legnagyobb kisfesztivál” – ebbe mi fér bele például?

Amit egyelőre elbír és ki tud gazdálkodni a fesztivál, az maximum egy Slaves ismertségű zenekar, nagyobb neveket egyelőre nem tervezünk, és bízom benne, hogy a közönség is élvezi ezt a hozzáállást.

A Bánkitó közönsége körülbelül négyezer fő naponta, ami nem egy akkora tömeg, hogy ne tudjuk belőni valamelyest az ízlésvilágukat, ami szerencsére elég közel áll a miénkhez. Bár ez gondolom általában így van… A tavalyi fesztivál után egyébként kiküldtünk egy kérdőívet, amiben feedbacket szerettünk volna tőlük, hogy kik voltak a kedvenc Bánkitó fellépőik 2017-ben. Így megkaptunk egy listát, amiből látjuk, hogy mi az, ami tetszhet a látogatóinknak. Én gitárzene felől jövök, a garage, punk, pszichedelikus cuccok elég közel állnak hozzám, így például a Suuns-t és az Iceage-et nagyon örülök, hogy sikerült elcsípni. Az Tószínpad és az Északi színpad elektronikus fellépői esetében – mint például az Acid Arab és a Shigeto –sokat segített nekem Schönberger Ádám, a fesztivál igazgatója. Mivel ő már 10 éve látja, hogy miképp reagál a közönség az adott zenekarokra, javasolt nekem neveket, mert én elektronikus zene terén egyelőre nem vagyok igazán kigyúrva, de rajta vagyok! Azért tíz elektronikus zenei fellépőt odaraknának elém, hogy abból válasszam ki a két legérdekesebbet, legodaillőbbet, azt szerintem meg tudnám oldani és egyezne Ádámmal a véleményünk.

Van, aki azt mondja, hogy valamikor túlzottan Pestre koncentrált volt a felhozatal, most ez változik, hogy „vidékibb” legyen kicsit a fesztivál?

Szerintem igen. Ha azt nézzük, hogy kik azok, akik fellépnek és évközben országos turnékat is szoktak csinálni – szerintem ebben mérhető a dolog. Ide lehet sorolni akár a Szabó Benedek és a Galaxisokat, az Esti Kornélt, a Blahalouisiana-t, a Hiperkarmát – talán ők azok, akik szélesebb körben is ismertek. Ide sorolnám a Fran Palermo-t és a Middlemist Red-et is, de talán az angol nyelv miatt nekik nehezebb országosan betörni, viszont Budapesten hasonló népszerűségnek örvendenek, mint a fentebb említett zenekarok.

Összességében talán szélesebb lett idén a kör nagyobb fellépők tekintetében, de természetesen idén is teret adunk az egyelőre kevésbé népszerű de ígéretes zenekaroknak, ők főleg az Auróra és a Mocsár színpadon kapnak helyet.

A tavalyi alkalom után azt is lehetett hallani, hogy kicsit megnőtt a korábbiakhoz képest és, hogy bővült a közönség…

Talán alapból a hasonló jellegű fesztiválok és az underground iránt érdeklődő közeg maga is növekszik az elmúlt években, ezért a fesztiválra is többen kíváncsiak. Igen, volt egy növekedés tavalyelőttről tavalyra és valamelyest fiatalodott is a közönség. Tök jó, hogy ezt a generációt is megmozdítja és érdekli a Bánkitó. De az elmúlt tíz évben szerintem sikerült annyira hűnek maradnia magához a fesztiválnak, hogy bár megszólít egy szélesebb közeget, mégis évről évre meg tudja tartani a keménymagot.

És a színpadok szempontjából mi változott? Nem csak a nevükben, hanem koncepcióikat tekintve?

Nincsen túl nagy változás, az Északi Színpad, a Tószínpad, és az Auróra és a legtöbb helyszín maradt ugyanaz, viszont ami tavaly az S10-es betonplaccon futott, idén Mocsár színpad néven, szintén Azúr vezényletével egy erdős részre költözik. Rengeteg nagyon menő fellépő jön a Mocsárra, remélem lesz időm lógni ott párszor napközben. A Budapest Parknak is van egy kisebb kitelepülése, ahol akusztikus koncertek lesznek. Fellép majd Henri, I Am Soyuz, Bohemian Betyars, Sallai Laci, Bérczesi Robi – illetve én próbáltam elkerülni, hogy mutyiszaga legyen a dolognak, ezért a Run Over Dogs idén sem lép fel a Bánkitó Fesztiválon, viszont egy félórás akusztikus szettet nyomok szombat délután ezen a színpadon.

Épül egy Méh nevű színpad, amit a Dirty technósok csinálnak, ez ha jól tudom egy főleg meleg fényekkel megvilágított, nyugit árasztó techohelyszín lesz. Ja és persze van a Keret Ház is, ugye, ahol tavaly a legjobbakat buliztam hajnalban.

Az idei konceptet, hogy„2028” gondolom, a civil programokban és sok részen érezzük majd, de zenei programokban miként fog megnyilvánulni?

Gondolkodtunk, hogy mi az, amivel alá lehetne támasztani zeneileg a 2028-at, de aztán arra jutottunk, hogy nem kell túlgondolni, pl. túl futurisztikus zenekarokkal. Úgyhogy ebbe nem sokat lehet belemagyarázni. Maximum annyit, hogyha párhuzamot akarunk vonni, akkor megemlíthetjük, hogy a Middlemist Red-Fran Palermo-Galaxisok-vonal talán a Bánkitón lépett fel először igazán nagy közönség előtt, sőt csomó zenekar van, aki ezt a Bánkitón tehette meg először.

Szóval a feltörekvő, fiatal magyar zenekarok többsége, akik már 2018-ban megkapják az esélyt Bánkitón, hogy egy nagyobb színpadon, nagyobb közönség előtt fellépjenek, simán lehet, hogy 2028-ra meghatározó karakterei lesznek a magyar zeneiparnak.

Ha nagyon meg szeretném magyarázni, akkor ezt talán egy valid érvelés lehet.

Elég jó és közeli külföldi fesztiválokkal vagyunk körbevéve, mint például most a Pohoda. Ezekkel mennyire tudtok együttműködni?

Tavaly az erdélyi Electric Castle-lel és a Montreux Jazz Fesztivállal esett egy hétvégére a Bánkitó, idén viszont valahogy úgy alakult, hogy ezek a fesztiválok korábbra vagy későbbre kerültek. Nézelődtem, de ahogy láttam, talán a német Melt! fesztivállal esünk egy hétvégére, akiknek a programjából lehet csemegézni, de azért földrajzilag elég messze vagyunk egymástól. Pedig ideális eset lenne, hogy fellép Pozsonyban, vagy Bécsben, vagy épp a Bánkitón egy zenekar és leadjuk egymásnak a drótot, hogy utána jöjjenek tovább a másikhoz. Majd jövőre jobban kinyitnom a szemem.

Személyes vonal: mondtad, hogy Hop on- Hop Off buszokra árultál korábban jegyeket, hogy kerültél bele a zenebizniszbe, zeneiparba?

Ugye azzal indult az egész, hogy a Run Over Dogs-zal megcsináltuk 2012-ben a zenekart, amiben énekelek és gitározok. Szakmailag viszonylag hamar tök jó elismeréseket kaptunk, megismertem egy csomó embert a szakmában. Kerestünk menedzsert, de eleinte senki nem akart velünk foglalkozni, mi meg ezerrel pörögtünk, így magamra vállaltam a zenekar szervezését. Szerveztem külföldi turnékat Amerikába, Japánba, Európába, Angliába. Elkezdtem megismerni külföldi szervezőket és itthon is nagyon sok szakmabelivel találkoztam.

A Galaxisokhoz egy barátomon, Remetei-Filep Ákoson keresztül vezetett az út, aki talán akkoriban egy magasabb beosztást kapott a Szigetnél ezért nem tudta folytatni a munkát Benedekékkel. Azóta is ha eljön valamelyik budapesti koncertre, azzal szokott ugratni, hogy milyen jó, hogy meglazította nekem előtte az üvegen a kupakot, nekem csak le kellett emelni róla. :)

2015 januárjában megkérdezte, hogy nem szeretném-e magam kipróbálni a Galaxisok managereként. Pár hónappal korábban láttam már őket és amellett, hogy nagyon tetszett és szimpatikus volt a zenekar, azt éreztem, hogy rég hallottam ennyire jól megírt szövegeket, amik szerintem minden korosztályhoz szólnak, úgyhogy elég béna lennék, ha nem élnék ezzel a lehetőséggel. Leültünk, beszéltünk, mondtam nekik, hogy soha korábban nem csináltam még ilyet, de örülnék, ha tudnék segíteni. Benedek öccse, Ambrus is ott volt, aki – mint utólag kiderült -, azt kérdezte a találkozó után, hogy “bátyám, ugye nem gondolod komolyan, hogy ez a gyerek lesz a manageretek?” Másfél-kéthéten belül leszerveztem nekik egy Vad Fruttik és egy Hiperkarma turnét és onnantól kezdve szinte folyamatosan úton vagyunk. Pont akkor jött ki egyébként a Galaxisok második lemeze, ami egy szélesebb körhöz elért.

A Middlemist Reddel is közeli barátok vagyunk, nekik a külföldi koncertjeiket szervezem már évek óta. És akkor van még a Sziget, ahova elég random módon kerültem. Az egyik prom. rep. (a zenekar és a fesztivál között a helyszínen kapcsolattartó) lebetegedett, nem tudta vállalni a munkát és Dan bácsi – Dan Panaitescu, a Sziget akkori bookere, családi vonalon ismertem korábban – felhívott, hogy kint vagyok-e, ráérek-e, mert ha szeretném, holnaptól be lehetne állni, próbáljuk meg. Azóta is nagyon hálás vagyok ezért a telefonért, aztán első két munkám a The Ting Tings és a Limp Bizkit lettek és onnantól kezdve minden nyáron dolgoztam a Szigetnél. Ugyanebben a munkakörben dolgozom egyébként a Budapest Promoternél is, ahol pont most elég feszített volt a tempó, egymás után tíz nap alatt négy koncert: Nick Cave, Massive Attack, Arcade Fire, Offspring. Három hete pedig elkezdtem a Platon Karataevvel is munkálkodni. Szóval ennyi minden pörög egyszerre és lehet, hogy van még valami, amit kihagyok, mert soha nem sikerült még egyszerre felsorolnom.

Akkor mondhatjuk azt, hogy ezek a fő munkáid és meg tudsz élni belőlük? 

Igen. Nyilván január-február tud trükkös lenni, de hogyha egyszer ügyes leszek és nem csúszik ki a kezeim közül a pénz nyáron, akkor igen, mondhatjuk ezt.

Gyakorlatilag hét kisebb munkahelyem van a zeneiparon belül. Néha azt érzem, hogy de jó lenne, ha mondjuk az egyikben lennék tök sikeres…

Melyiket választanád? Melyik áll a legközelebb hozzád?

Az a baj, hogy nem tudok különbséget tenni, mert mindegyiket másért nagyon szeretem. Esélytelen, hogy rangsort állítsak fel.

De mondjuk 2028-ban hol látnád magad?

Amire igazán van ráhatásom, hogy sikeresebb legyen, az a három zenekar, akikkel dolgozom + a saját zenekar és a Bánkitó. Úgyhogy 2028-ra ezeket mégis egyszerre kellene igazán kigyúrni.

Mi az alapvégzettséged? 

Amikor tíz éve felköltöztem Budapestre Kecskemétről, annyi volt a lényeg, hogy a tinikori zenekarunkkal felkerüljünk a fővárosba. A szüleim mondták, hogy kellene valamit tanulni is, de nem volt elég pontom egy rendes szakhoz, ezért egy OKJ-s cucc lett belőle. Intézményi kommunikátor néven, ami a mai napig nem tudom, hogy mit jelent. Csak annyit tudok, hogy az egy olyan két év volt, amikor öten laktunk srácok együtt, ebből négyen három hónap alatt kioffolták az iskolát. Én voltam az egyetlen, aki legalább elvégzett valamit. Éreztem, hogy ez annyira nem elég, elkezdtem nyomni a városnéző buszozást és abból félre tudtam tenni annyit, hogy kifizessek egy tandíjat és legyen egy diplomám. Nemzetközi kommunikációt végeztem a Budapesti Kommunikációs Főiskolán.

Bár még nem kellett bemutatnom a diplomámat sehol és azt sem tudom, hogy hol van. Annyit tudok, hogy amikor 2 évvel később átvettem, akkor hetekig a Sallai Laci basszusgitártokjában volt. Felhívtam Lacit, hogy nincs-e még ott, de mondta, hogy nincs, úgyhogy nem tudom hol van, de még nem kellett használnom.

Ha belegondolunk, a nemzetközi és a komm. vonal is minegyik mostani területnél nagyon jól jön…

Igen, de nem tudom, hogy ez mennyire a Vittulában edződött és mennyire a főiskolán.

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.