Kikeltető PÉNZ
Szexi, éjfél utáni lemez
AM lemezkritika
Arctic Monkeys
AM

/ 2013 / Domino Records


De vártunk már erre, és most itt van! Elhatároztam, hogy minden elfogultságomat a kukába dobva próbálok beszélni erről az albumról, de erre nincs is nagyon szükség, hiszen az AM minden várakozásomat felülmúlta. Ez a lemez sötét lett mint a Queens Of The Stone Age, csalódottan szerelmes mint a Humbug és dögös mint a Suck It And See. Tegyük hozzá gyorsan, hogy szerintem jobb lett az előbb említetteknél. Josh Homme írta körül a legjobban egy nyilatkozatában, amikor azt mondta, hogy “Nagyon király, szexi éjfél utáni lemez. AM-nek hívják, úgyhogy azt hiszem elég egyértelmű és nagyon jó!”

Bár mi mást is mondhatna miután két számban is szerepel. (‘One For The Road’, ‘Knee Socks’) Rajta kívül még Bill Ryder-Jones (The Coral), Pete Thomas (Elvis Costello) és John Cooper Clarke a “punk költő” vendégszerepelt, akinek írásai állítólag eddig is nagyban ihlették Alex dalszövegeit. Ha már a frontembernél tartunk, ő így nyilatkozott a lemezről: “Olyan mint egy Dr Dre ütem, aminek adunk egy Ike Turner-es bili hajvágást, majd elküldjük, hogy galoppozzon át a sivatagon egy Stratocasteren. Kevésbé hangzik úgy, hogy 4 srác játszik egy szobában, bár alapvetően ez az ami történik, de ha megtalálod a módját, hogy addig manipuláld a hangszereket vagy a hangzást, hogy az kezdjen kissé hip-hop-os kocsibömböltetős beütést kapni, akkor azt hiszem abban van valami vagányság.”

A lemezt, mint az elmúlt 3 alkalommal, a már jól ismert James Ford producerelte, Ross Orton segítségével, így az eddig elhangzottak ismeretében bizton állíthatjuk, hogy óriási siker lesz! Nézzük a nótákat dalról-dalra.

‘Do I Wanna Know?’

Az első ütésnél felismeri mindenki a számot. Koncert illetve lemez kezdéshez is ideális szám. Talán a legjobban memorizálható, nem is csoda, hogy ez volt a hírhozó single.

‘R U Mine?’

Lerágott csont, tematikájában passzol, de nem igazán értjük, miért került fel a lemezre, mivel a többi számtól eléggé elüt a hangzás, de kétségtelen hogy egy erős nóta ez is.

‘One For The Road’

Sötét, álomszerű képekkel operáló szám. A komor gitárpötyögést tökéletesen váltja a vadabb gitárszóló, Josh Homme vokálja pedig tökéletesen illik az egész akusztikájába.

‘Arabella’

Az egyik kedvencem! Nagyon dögös lett. A pre-kórus, a refrén és a bridge brutálisan ütős, a lágyabb verze tökéletesen vezeti fel a katarzist. Az egyetlen hibája a számnak, hogy nagyon rövid a végén az a gitárszóló. Elhallgattam volna még legalább egy percig.

‘I Want It All’

Vicces, hogy a szám singleként való kijövetelével azonos napon szivárgott ki a lemez és vált számos torrent oldalon elérhetővé. Tipikusan az a szám, mely koncerten leadva óriási, véget nem érő pogózáshoz vezet, hiszen a dal az elejétől kezdve fenntartja a zúzós kemény riffeket, egy pillanatnyi pihenőt sem hagyva a gyanútlan tinilányoknak, akik valószínűleg eközben a szám közben fognak sántán, véresen távozni vagy kitartóan tovább tombolni.

‘No 1. Party Anthem’

Ilyen címmel másra számítana az ember, nem egy ‘Cornerstone’ lassúságú balladára. A táncparketten történő szituációkat szépen visszaadja a szöveg, de számomra sokkal többet nem jelent. Akár a Humbugra is felkerülhetett volna, de ez csak az én véleményem. Már most hallottam olyanról akinek ez a kedvenc száma az albumról. Milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák!

‘Mad Sounds’

Lightos, vidám hangvételű nóta. A szöveggel ellentétben szerintem inkább elalszom ezektől az “őrült hangoktól”, minthogy felébredjek. Kellemes szám.
“Mad sounds, in your ears
Make you get up and dance, make you get up
All night long and reappear, to make you get up and dance
Yeah they make you get up”

‘Fireside’

A pörgős dob mellett a kissé zavarba ejtő, ám mégis reményt sugalló gitártémák azokkal a homályos szerelmes mondatokkal nekem nagyon bejönnek. Az egyik kedvencem a lemezről.

‘Why’d You Only Call Me When You’re High?’

Az Alex Turner által említett hip-hop-os beütés talán itt érezhető a legjobban. A szám szövegével szerintem minden srác azonosulni tud, talán őt magát kivéve. Komolyan jelentkezzen a kommentek között az a csaj, aki nem járna vele! A hozzá tartozó klip nagyon jól átadja a dal textusát.

‘Snap Out Of It’

Pattogós kis nóta! Matt dropjai parádés lüktetést adnak az egész számnak. A “Snap. Out. Of. It.” résznél borsódzik a hátam. Ha lenne még Gumipop tuti erre tombolna az egész Corvintető kisterem.

‘Knee Socks’

A riffek fülbemászóak és súlyosak. A magas ének a gitárpötyögéssel annyira zseniális, mint amennyire felkavaró, a bridgeről nem is beszélve.

‘I Wanna Be Yours’

Ennél borúsabban nem lehetett volna zárni a lemezt. Ez egy nagyon lassú és a ‘505’ komorságával vetekedő szám.

“Let me be the portable heater
That you’ll get cold without
I wanna be your setting lotion
Hold your hair in deep devotion
At least as deep as the Pacific ocean”

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.